Anya félek fekete sötéttől fekete sötétben megbújó szörnyektől megbújó szörnyektől s a vicsorgó csendtől vicsorgó csendben suttogó gonosztól.

Kiröhög minket az idő, a feledés, mint egy szivacs, ellenünk dolgozik, anyácska, sápadó gyermekem, oldódunk lassan, mint vízben a rozsdás kések.

A halál – selyemmel bélelt koporsó –,  pótanyaméh: körülölel.