"Megfésülöm a hajam a tükörben, / Elmegyek az utazási irodába / Órákig ütlegelem az írógépet / Utána megfésülöm a hajam a tükörben" – Allen Ginsberg versei Gyukics Gábor fordításában.

Megnyugtat, hogy nemcsak a tanító, a tanítvány sem szabályos. Átlát mesterén, nyilván csak azt veszi át tőle, amit használni tud. Általában az a benyomásom, hogy buddhizmusában keveredik a metafizikai kifinomultság és a köznapi célszerűség. Meg is mondom ezt neki. A „cél” szó hallatára felkapja a fejét. A cél, miféle cél? És ha nincs cél? Vagyok a világban, miért kell még egy cél is?