Liberato Vinotti szállodájának teraszán ültem Felső-Bolzanóban, és arra gondoltam, hogy Liberato Vinotti úrnak idén alighanem rosszul megy a boltja, hiszen rögvest itt termett egy üveg borral, és excellenciának szólított. Odaállította az asztalom mellé az állványos távcsövet, és nagyon barátságosan azt mondta, ha belenézek, Auingerék malmát láthatom. Semmi különös nincs ezen a malmon, az viszont nagyon érdekes, ahogy eltakarja a grünbachi völgyre nyíló kilátást, így aztán semmi sem látszik belőle.

​​​​​​​1900-tól ír, született írónak írásból legkönnyebb megélni, még ha legnehezebb is. Mindent ír, elbeszélést, novellát, tárcát, humoreszkeket, útleírásokat a maga szarkasztikus, szatirikus módján, mindent, ami könnyen, gyorsan megírható, gyors koronát terem. Prága tele lapokkal, a szerkesztők fogadják az alkoholista, vagy ekkor még csak félalkoholista (apja alkoholista tanár) Hašek írásait, politikai pamfletjeit, ő pedig lohol következő kocsmája felé.