Irodalmi Jelen
  • Kupás Virág

    Szüntelenül énekeljetek!

    Mikor eltemettük, szelíden szitált a hó. Alkonyodott, mire a gyászoló nép hazament. Anyámék is indulóban voltak. Én csak álltam a sírköve előtt, és énekeltem neki, hogy ne féljen az első éjszakáján odakinn.