Nyissátok a tömlöcajtót, Adjatok nappali fényt, Fekete szemű leányzót, Fekete sörényű mént. A gyönyörű lányt azonnal, Kényeztetem édes csókkal, Majd a lóra pattanok, S a pusztába vágtatok.

Templom homálya, az orgona zeng, Szelíd a kar égi dala! Nem szeretek viharos örömet Én, Angelika.

meditálsz, hogy, ha e helyet
szállták meg az előjelek,
lenne viták csomópontja –
s indulsz a városba vissza.

„Az atommagok hasadnak / a kromoszómák kondenzálódnak / relaxálódnak / a gének fuzionálnak” – Mihail Szuhotyin kortárs orosz költő versei Lángi Péter fordításában.

Bár a Bajkált sötéttel befedd!
Költészetünk, az egészet fojtsd meg!
Kit a gáz halálra mérgezett,
nem mond már feletted soha verset.