– X-nek ringyója van! – panaszolja X-né felháborodva. – Beszélj a fejével, régi barátok vagytok – mondja. – Vén fejjel, hogy tehetett velem ilyet?

Könnyét törli, öklét rázza.

X-ék régi jó barátaim. X-szel több, mint négy évtizede ismerjük egymást, még az egyetemről. X-né „csak” két évtizede csatlakozott hozzánk, mint X harmadik felesége.

És ha nem veri a feleségét a szomszéd, hanem szereti? Ezért sikolt az asszony? Nem fájdalmában, de gyönyörében. Igen, ez illik a felszabadult 21. századhoz: a mindenkinek alanyi jogon, de az is lehet, alkotmányosan is kijáró kielégültség. Mondjunk nemet a reménytelen fájdalomra! Az a magunk mögött hagyott sötét korok záloga...

Halál! Mondja az óvónő. Halál! Nem szabad a gyermekeknek látni, mert sírni fognak, hogy szegény madár, mert a múltkor is rálépett valaki egy éticsigára, össze is tört a háza a szerencsétlennek, és pszichológust kellett hívni, hogy feldolgozzák a csoportban a balesetet. Az egyik gyermek megkérdezte: van-e a csigának biztosítása vandalizmus meg természeti csapás ellen? Ezt kérdezte a gyermek. Nincs, mondta a pszichológus, aztán mind sírtak, csoportosan.

Remegő térddel indultam a ház felé. Nem tudtam szaladni, csak botorkáltam. A teraszajtóból visszanéztem: a méhek már egész testét elborították. Ő, utolsó erejével, lassan a víz felé vonszolta magát. A vízben remélt menedéket a gyilkos támadás elől.