Szávai Géza (1950) a változatosság igézetében írja regényeit. Minden elbeszélt történettel mintha újabb műfajt próbálna ki. A szerző Állatok, nők, gyerekek című új sorozatába illeszkedő regény, a Cérnapóráz egyik „hőse” a Totya nevű kutya.

Szávai Géza új regényében lábnyomok történetét fejti fel: hol a szűz hóban maradt egyetlen nyomét, hol a háborús csatamező lenyomatait, hol az ősök nyomába lépő utódokét, vagy összekapaszkodó szerelmesek eggyé olvasó talpa nyomát. Az íróval Bán Magda beszélgetett.

Csak az ember olvas, hirdeti egyik nagy kiadónk. Ami így is van. A kérdés az, mit. Merre menjen az író, aki olvasót akar? Hogyan szolgálja az olvasót úgy is, ha közben nem akar sem bulváréletrajzzal, sem szingliregénnyel előrukkolni. Szávai Géza vélhetőleg kiötölte a XXI. század egyik lehető és igen tetszetős regénytechnológiáját. Receptje szerint az új regény a következő komponensekből áll: