HV: Azért a kánont nem csak a belvárosi fiúk csinálják, nem olyan gonoszak ők, és ha azok lennének, akkor is sokösszetevős folyamat ez. Így túl összeesküvés-elmélet ízű. Egyébként a könyvhéten beszélgettem két belvárosi fiúval, nekik bejött. Kérdés, hogy ha majd a titkos BV gyűlésükön beterjesztik a többi BV elé az esetet, a többiek is rábólintanak-e.  

Itt a kulcs. 97-ben az óbudai Kis Dréher lapjában (Béla újság), amit Megyesi Gusztáv szerkesztett, ez ma szinte elképzelhetetlen: az a ma polgármester Tarlós István írta a vezércikket, aki a napokban „szebb jövőt” náci köszöntéssel lépett le a szónoki emelvényről. Az a baj, hogy a politika már a kocsmában is fontosabb téma, mint a csajozás, a foci vagy az autó, pedig ezek sokkal kellemesebb, vidámabb és szórakoztatóbb témák. A politika a kocsmában megöli a jókedvet és egyeseknek rosszkedvűkben még masírozni támad kedve. 

Ambrus Lajos József Attila-díjas író, a Kortárs prózaszerkesztője, a nyolcvanas években költözött Berzsenyi Dániel szülőfalujába, Egyházashetyére. 1988-ban jelent meg első regénye, az Eldorádó, azután a Szókalauz című esszékötet, a Szombathelyi képek, a Lugas, 2005-ben Az én szőlőhegyem, 2008-ban a Lugas – more patrio. Társszerzőként jegyzi A magyar bor útja és az Édes szőlő, tüzes bor című albumokat. A Vas megyei Életünk című folyóirat szerkesztője, főszerkesztő-helyettese volt. Huszonegy év után a Könyvhétre újra megjelenik az Eldorádó (Kortárs Kiadó)- erről kérdeztük. És egyebekről.  

 Mégis mintha lenne itt egy olyan óvatos, női tapogatózás: kitapogatni a világ peremeit, meddig terjedek, ki lehetek ebben vagy abban a helyzetben, és ki a másik, akivel szemben állítom magam. Az én korosztályomban nagyon sok férfi görcsöl ezen, miközben az őrjöngésig kiviszi az önsajnálatot. Jolánka meg egy hihetetlen kiscsaj, igen, egy kibiztosított gránát, nem tudni, mikor robban. 

 Székelyföldön mindig élmény találkozni az olvasókkal. Annál nagyobb rejtély számomra, hogy az erdélyi könyvterjesztők legtöbbje miért nem hajlandó gyakorlatilag egyetlen példányt sem átvenni a könyveimből. Ha máshol keresném az okokat, úgy nézne ki, üldözési mániám van. Úgyhogy nem spekulálok, ha valahova hívnak, oda szívesen elmegyek, ennyi.

Idén Irodalom kategóriában a Gundel Művészeti Díjat Böszörményi Zoltán kapta Az éj puha teste című regényéért. A Gundel Művészeti Díjat Láng György, a Gundel Étterem tulajdonosa alapította az ezredforduló tavaszán. Az első díjátadásra 2001 májusának első hétfőjén került sor, majd ezután minden évben 2004-ig a Gundel Étterem kertjében, májusban adták át eleinte 10, majd 14 kategóriában a különböző művészeti ágak legjobbjainak. 2005-ben a Gundel és a Budapesti Operabál Kft. újjászervezte a kuratóriumot és magát a díjátadást is.

Budán, a Duna parton, egy kávéház teraszán várok Magyarország dívájára, a hölgyre, akinek hangja olyan, mint az angyalok csengettyűi, akinek szemei olyanok, mint smaragdok a messzi Keletről, s aki néhány hónapja a Carnegie Hallban énekelt. Előbb érkezik a szél, mintha a tenger, vagy az óceán felől jönne, nem is a Dunáról fújna felém, aztán megérkezik ő is: Palya Bea, és beszélgetni kezdünk. Közben, mintha hárman lennénk: a tengeri szél, az énekes, és én. Mindhárman hallhatóak vagyunk a hangfelvételen, amit közben készítettem, mégis – mivel nemcsak a szél, hanem Palya Bea is énekelt – úgy döntöttem, hogy felrakom a felvételt, mert akinek van füle hallja. Hogymiről is beszélgettünk mi hárman?

Iancu Laura a moldvai Magyarfaluban született (1978). Csángómagyar író, költő. Hatgyermekes katolikus családban nőtt fel. Kényszerű kétnyelvűségét tizenkét évesen kétlakiságra cserélte.

A gazdasági és társadalmi folyamatokra nem annyira koncentráltam, azok különben is inkább utózöngék voltak: engem a járvány lélektani és szociálpszichológiai hatása érdekelt. Ahogy a fenyegető kór egyszeriben mindenkit szembesít a saját életével, annak esendőségével, és azzal, hogy valójában egy hajszálon függünk mindannyian, még akkor is, ha azt hisszük, hogy mi uraljuk a dolgokat, és mi diktáljuk az iramot. Érdekes volt utánaolvasni és megírni, hogyan reagáltak erre akkor az emberek – és minden bizonnyal ugyanígy reagálnának most is. 

A baj azonban nagyobb: amíg Petőfi Sándor 23 éves korában (!) nyolc verssel szerepelt a tananyagban mint kortárs költő – ennél többel csak Vörösmarty! –, addig ma az egész kortárs költészet nem szerepel még feleennyi verssel sem, sőt, jószerivel még pillantás is alig esik a mai irodalomra.

Ez a kötet most nagy kiadónál, egy profi rendszerbe ágyazódva jön ki, vagyis megkapja a lehetőséget. A többi, a sorsa: titokzatos, sötét erőkön múlik (a szakma pillanatnyi fogadókészségén, piac pillanatnyi érzékenységén). Ha az indulásnál szerencsés a csillagok együttállása, akkor kibomlik belőle egy hype, ha nem, akkor marad a megjelenő többi ezer közül egy. Mindenesetre, ha felkapják, az nem azt mutatja, hogy mennyire jó (egyébként jó), ha besül, az pedig nem jelenti, hogy vacak. 

Morvayval ébredtem. A több éve halott Morvay László egyik mondatával "Isten szereti a szépet". Az álmoskönyvek szerint nem szerencsés halottal ébredni, de halott jó mondatával szerencsés. Az álmoskönyvek sem igazítanak el bennünket. Nem tragédia. Azonnal megtalálom a mágnes alá tűzve a figyelmeztető cédulát. Figyelmeztetés ide, tervek oda, ha valami nem kajabál, elfelejtődik, öregszem is, ellentétben Morvayval, bolondokháza is, ellentétben Morvayval. Most némi bűntudattal vegyes szomorúsággal fölkeltem régi interjúnkat két kézzelfogható okból. Egyrészt, hogy figyelmeztessen minden élőt, nincs idő. Másrészt, hogy minden reggel tudomásul vegyük, lehetőleg súlyosan, hogy amit ma nem végeztünk el, nem raktunk rendbe, nem fésültük át, lehet, holnap már nem lesz módunk.

A regénnyel kapcsolatban meg se mukkan. Se jelzés, hogy nem akar rá válaszolni, se semmi. A szöveg alján árválkodik a kérdés, mintha ott sem volna. Annyit tudok az előzetes hírekből, pletykákból, hogy a regény egy húszéves fiatalember víkendjét dolgozza fel, egy fiú szexualice megmolesztált, szétostromolt nyarát meséli el némiképp pornóba hajolva, de maga a téma nem akadályozhatja abban, hogy válaszoljon, ha akadályozná, meg se írta volna. Így gondolom.   

 Azt tapasztalom, őrzi tekintélyét a JA díj a szakmában, meg azon túl is, úgyhogy ez rendben van, viszont a vele járó összeg  nem „életszerű”. Vannak olyan nem állami díjak már, amelyek remek kuratóriumi döntések eredményei, elismerések ezek is a javából, jóval komolyabb pénzjutalmazással. Így hát, ha megjelennek az éppen munka alatt lévő könyveim, úgy rendre állok a díjesők alá, nehogy már én legyek valami jónak az elrontója. 

  Háy János: Nincsenek kigúnyolva az emberek, a legbelsőbb fájdalmuk felől vannak megfogva, ami az én legbelsőbb fájdalmam is. Az élettel való keserű bajlódás zajlik, s ehhez képest oly jelentéktelen, hogy elhangzik e néhány bazmeg. Egyébként nincs takargatnivalóm. Egy író csak akkor húzza be fülét-farkát, ha hazudik. Én tiszta lapokkal játszom.   

Először is jó, ha tudod: ezek azért nem akkora pénzek. Az egyikből vettem egy ágyat, mert az előző leszakadt, a másik elég volt az autóm javítására. A legutóbbi meg adott egy hónap haladékot a kölcsöneim bedőlése előtt. Ebből nem lehet regényt írni. Tavaly indultam pályázaton, visszautasítottak. Idén megint megpróbálom. De ha, mondjuk, ötmilliót nyerek, akkor sem tudok kivonulni az újságírásból. Sok gyerekem van, köztük kicsi is, szerencsére, és sok kölcsönöm, sajnos. 

- A napokban kaptad meg a József Attila-díjat.  Ezúton is gratulálok hozzá! Hogy érzed; inkább a gyerek-és ifjúsági irodalmi alkotásaidnak, vagy a „felnőtt”műveidnek szól inkább ez a kitüntetés?  

Sorsszerű találkozás volt. A főkapitány rám nézett és nekem annyi volt. Beleszerettem az útirányba, s azóta is vele utazom. Harcolunk az egyenjogúságért, a prostitúció, és a romák megkülönböztetése ellen. Amikor a Parlament leszavazta Sándor Klára női kvótára vonatkozó javaslatát, ott ültem a karzaton Karcsival (a férjem!). Piros lapot mutattunk föl a Tisztelt Háznak. 

Pécsi Györgyit kérdezte Szabó Tibor Benjámin egy konferenciáról, a változásokról és a múlt terhes örökségéről 

Böszörményi Zoltán október végén megjelent új regényével, Az éj puha testével egy rendkívül jól megkomponált, izgalmas, váratlan fordulatokban bővelkedő kötetet tett le az olvasó asztalára. Megírása időben 18 hónapos munkát jelentett. De hogyan is történik mindez, hogyan születik meg egy ilyen mű, mit rejt, miből is áll az írói laboratórium, erről faggatta a szerzőt Bege Magdolna.