"Gyönyörű konstrukciójának köszönhetően a kígyóállkapcsa kiakasztódik, így lenyelhet olyasmit is, ami nála szélesebb...." -  Carter Revard, Osage indián költő két versét Gyukics Gábor fordításában olvashatják. 

    Most ismét itt vagyok a reggeli kertben. Sétámat sípon játszom, s az éjszaka Rámborul forrón, fodros szerelemben, Mint csillagokkal rakott szoknya. (Vers és fotóriport Zsennyéből)   

[arckép]mindig ketten vannak: az egyik aki megtesziés az ki fél magától isörvénylő a lét tudásade hisz’ sorsot rejtminden arclepleznek a szavak isha kellmindig ketten ülnekegyazon székenaz egyik várs a gondolat röppen

Huszonegy éves vagyok. Jól van ez így.
Van egy szoba, ahol élek, egy ablak, ahol lemegy a nap,
egy kilincs, amit ismerek. Kedvenc testrészem a jobb kezem.
Van egy lány, aki néha lefekszik velem.

Február 23-án elhunyt Anavi Ádám költő, író, színpadi szerző, a temesvári irodalmi élet doyenje. 1909. február  26-án született Tordán, Frucht Ferencként anyakönyvezték, még szülővárosában vette fel a Pry Job szerzői nevet, később Ivan Anaviként jegyezte írásait, de Anavi Ádám néven vált igazán ismertté.Készültünk köszöntésére, de a sors másképpen döntött. Csak a halál ködfátyolán keresztül nyújthatjuk már át jókívánságainkat.     "Valami egyszerű kicsiny dalt – ritmusát az istenvelem dúdolja, hogy a nagy átjárón átsegítsen." Anavi Ádám utolsó verse és utolsó interjújaBodor Pál (Diurnus), Eszteró István – köszöntő helyett

"...A barátom, aki autóbalesetet szenvedett, nem tudom, mit reggelizett. Evett-e egyáltalán, mielőtt letakarták azzal a vastag nejlonnal, ami alól kilógott a cipője.Megismertem a cipőjét az újságban közölt fényképeken.A nejlon olyannak tűnt, mint a tófólia,a némakacsáimnak ástam gödröt és tófóliáztam, akkor fogtam a nejlont..."Vass Tibor két verse

„Márai Sándor Halotti beszéd című verse 1950–1951-ben született, az író száműzetésének idején Olaszországban, Posillipén. A nagyon szeretett itáliai környezet és a tenger közelsége (v.ö. a San Gennaro című regényével) – érdekes módon nem oldja fel a benne rejtőző drámát, végzetes élet-halál kérdést: a hazátlanná vált író sorsa teljesen reménytelen. Márai a versének címéül valószínűleg tudatosan választotta első szövegemlékünket, a Halotti beszédet, másrészt baráti kapcsolatának érzékeltetéseként utal Kosztolányi Dezső híres versének címére.” (Szekér Endre) 20 éve halt meg Márai Sándor.

"A vers rovatban látott Holló-fordításokról jutott eszembe, hogy elküldjem a magam Gyôzhetetlen féreg-fordítását. Amikor az Alexandránál kiadtuk a Poe-novellákat, nem tudtuk megkapni a Babits jogokat, ezért fordítottam le újból a Ligeia c. novellát és benne ezt a remek verset. Talán érdekes egy irodalmi honlapon." Bokor Pál  

Kúsza félálom küszöbén,hullás és emelkedés közötta csend ezernyi hangjaőrülten dobol

Október végén megjelent Böszörményi Zoltán "Az éj puha teste" című új regénye. A Centrál Kávéházban tartott, budapesti bemutató után, pénteken, este hétkor Szegeden mutatjuk be a regényt és szerzőjét, továbbá a Kalligram kiadónál frissen megjelent verseskötetét. Az IJ ONLINE honlapján most néhány verset közlünk a legújabb kötetből.

 Én még láttam Nyizsinszkijt. Csodálatosan táncolt. Szinte elvált a földtől. A légben lebegett. A sudár balerinák feje felett úsztak, nyári égen eltévedt, ártatlan fellegek.  Belőlünk ez hiányzik! A könnyelmű könnyedség, ahogyan akrobata szál dróton egyensúlyoz, ahogy sárkányrepülők vitorláznak a szélben,ahogyan hullámlovas tapad a hullámokhoz.

                                   "...itt meg a kihalt utcákon       hópihe táncol a fényben       ha éjszaka sétálni járunk   a ropogós londoni télben..."  - Gömöri György verse a havas Londonból. 

kapatosaHÉTFŐ

Koldus-vidékek, romkert-város, ha kinn elkopik, szét-szakad-roncsolódik a lét, a fejedben is elmozdul valami. (Legyen időd eltűnődni rajta: mettõl meddig lapos vagy meredek pályád emlékezete?) Mi az, ami képtelen bennetek a megbocsátásra: a hús, a szív, a kedély? 

mégis felelni kellnem érdekelve mit hisz elmire biccentfelelni kell

   Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón   S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,   Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,   Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,    „Vendég lesz az „, így tűnődtem, „azért roppan künn a zár,   Az lesz, más ki lenne már? „ 

    Egyszer elmult régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél   Régi, bűvös foliánson tétovázott a kezem,   S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm,   Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen,   „Éji vándor - így susogtam - az babrál a reteszen,   Az lehet, más senkisem.”

Nem szokásom hosszú verseket írni, csak már
ha nincs hó, mért is ne tehetném? ezzel is elmegy
valamennyi a felesleges energiákból, zenére rímeltetni
a mondatokat, barátaim, emlékeztek, négy éve nagyon
esett a hó, és mi egy kocsmából az éjszaka közepén
úgy jöttünk fel a lépcsőkön, hogy esik a hó és karácsony van...
- Ayhan Gökhan verse.

Megéltem s -értem, hogy mi a rend – Túl vágyakon, túl szakításon. Amit eddig élnem megfelelt, Hagyom már, hogy szertemásszon.- Varga Imre versei.

"Csak a szellem halálát s álmait
fájlalom
ezen a védtelen karácsonyon 
–  nem a fizikait."