Faludy György élete utolsó öt esztendeje nemhogy eseménytelen csendességben telt volna, hanem merőben új szakasza kezdődött egy szerelemmel, az ő „hangos feleségével”, ahogyan a költő nevezte kedvesen rajongójából lett társát. Faludy Kovács Fannyval erről az időszakról, valóság és mendemondák viszonyáról be­szél­get­tünk.

 
 
---------------------------------------

"és egyre nyúltam, magasodtam
s egyúttal összezsugorodtam
és töpörödtem, mialatt
nőttem, mert gyilkos sem lehettem
úgy, hogy ne legyek áldozat,
s végül hunyt szemmel látni kezdtem
a kisegérben magamat."

 
 
 
 
Derű számomra, nem ború,
hogy olcsó lett a háború,
s már csak napi egy-két fiút
vesztünk, aki aknára fut
vagy orvlövész golyó talál.

 
 
 
Ami fogyott, az volt hamis.
Találkozásuk a betelő
arányok idejére esett.
Vergődhetett volna ellene,
ereje volt, de tudta, nem lehet.

 
 
Ne ítéljenek meg.
Ne nyúlkáljanak.
Így nem megyek orvoshoz.
Még fogorvoshoz is hajat kéne mosni.
Miért, kérdi valaki,
És jó, na jó,
De jön egy fok… egy határ…

 
 
 
 
 
A könyveknek még címlapja is eltűnt,
asztalt hagytak nékem semmi mást.
Hamarost az is kicsúszik alólam
csak mankóm végén érzem a nyomást.

 
 
Egy tiszta gondolatsor két átlátszó üveglap között.
Mandala-szabadság.
Szabadságon belüli fogság, fogságon belüli szabadság.
Lehetsz-e ugyanaz?
(Nagy Sára)

 
 
emlékeznék nem tudom mire
talán én voltam az a király
mindegy most már minek menjek el
elvette a menedzsment a lányt

Felejtsd el ezt a versemet.
Minek tanulnál verseket?
Nemsokára már könyv se lesz,
határ se lesz, törvény se lesz,
feldúlt életünk széthordják
mohó ázsiai hordák.
Új népvándorlás kezdetén
mit érsz a versekkel, szegény?!

 
 
Szálinger Balázs zalai származású, jelenleg Kolozsvárott élő költő vehette át idén a Quasimodó Emlékdíjat. A szerző a Halott porokból mindenféle úrnő című versével nyerte el a fődíjat 300 pályázó közül. Az alábbiakban néhány Szálinger-verset olvashatnak, köztük a dfíjnyertes verset is.

...és aztán mint ki mélyről ébred, bolyongna
a sok keljföljancsi, a többi halomba',
foszlányait dúdolva az ócska dalnak
(ember küzdj..., tetszettek volna forradalmat...)
és kettétörnek a műanyagkeresztek,
hogy tudjuk, odafenn azért még szeretnek...
(Nyerges Gábor Ádám: Foszlány harsonára)

Szeptember 22-én 100 éves lett volna Faludy György – örökös munkatársunk.
Szeptemberben több írással is rá emlékeztünk. 

Ki szeretetet csak szavakkal mímel,
kínok közt térdel – mondod – nem szabad,
csend gyíkja elébe hiába szalad.
Böszörményi Zoltán: LÁTOMÁS

A hangos feleség – Beszélgetés Faludy Kovács Fannyval
Szakolczay Lajos: Faludy György látomásai
100 év múlva – Faludyról beszélget Orbán János Dénes és Onagy Zoltán
Faludy köpönyege – Boldog Zoltán tárcája
Gömöri György: A pesszimista Faludyról
Bogdán László: FELEJTSD EL EZT A VERSEMET

Sárközi Mátyás: Egy kalandos életű múlt századi entellektüel

Faludy György: Fannynak; Fehér egerek – versek; A nagyúr hangja; Sötétedik; Szerelmes vers;Óda a magyar nyelvhez

 
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
 

Mentésben leleményes,
gyors, nem fontolgatja,
fájhat-e mozdulata egy
sebesültnek. Megnyit,
tágít, kipucol, bekötöz.
Kincs gyolcs a kezében,
Nem sajnál. Nem habozik.
De a bűnöst ölbe veszi.
 

A VERSTÖRTÉNÉS első szakasza lezárult. A kezdettől, július ötödikétől eltelt kilenc hétben a rovatot több mint 6500 olvasó látogatta meg, köszönet érte a művek egyenletesen magas színvonalának. A folytatásban a szerzői kör újabb meghívott alkotókkal bővül ki, és a közlés rendje is megváltozik. A versek publikálását a költők saját, belső ritmusa diktálja majd. A VERSTÖRTÉNÉS tehát továbblép a naplószerű tematikán (ezt a korábbiakban is messze meghaladta; a költő nem adja alább a költészetnél), de megőrzi karakterét: érzéki élményeket, erős szellemi hatásokat, forrongó emóciókat közvetít - és figyel, szemlélődik; lakja és fürkészi az Univerzumot. 
Tóth Erzsébettel zárul és nyílik újra a versvilág. Aliz - a tükrön innen és túl - mégis itt lakik. Velünk.

 
 
Angyalvér pereg a vízre Meghalt
Utassy Dzsó Árnya átinteget
a szélben nyögő nád közül
Imbolygó horgászúszó a létünk
táncol kicsit és elmerül

asszonyokkal öszzekaptam
és makogtam de elkísértek
a tűzfehér cukornád
epedő lepedőjéhez
alsóruhájuk jelenlegi
ajzott selyemfüggönyéig

„az emberi szív kurva önmagát se unja
aktív mint a szén ha kihozzák a fényre
csillog-villog szurkos üvege a napnak
kettétörik felkacag ha utána kapnak
kurva minden üreges izmos véres pumpa"

 
 
Párás tekintete monitorján
a felszabadító igen helyett
három betűre szűkül szürkül
a repertoárja: NEM NEM NEM

Valami elbújt hangra kéne rátalálni,
itt a gazban, ahol négykézláb,
valami szépre, ami igazol -
olyanra, mint a tücsköknek van,
és nem bánnám,
hogy tölgy a vadkapor.