Szálinger Balázs zalai származású, jelenleg Kolozsvárott élő költő vehette át idén a Quasimodó Emlékdíjat. A szerző a Halott porokból mindenféle úrnő című versével nyerte el a fődíjat 300 pályázó közül. Az alábbiakban néhány Szálinger-verset olvashatnak, köztük a dfíjnyertes verset is.

...és aztán mint ki mélyről ébred, bolyongna
a sok keljföljancsi, a többi halomba',
foszlányait dúdolva az ócska dalnak
(ember küzdj..., tetszettek volna forradalmat...)
és kettétörnek a műanyagkeresztek,
hogy tudjuk, odafenn azért még szeretnek...
(Nyerges Gábor Ádám: Foszlány harsonára)

Szeptember 22-én 100 éves lett volna Faludy György – örökös munkatársunk.
Szeptemberben több írással is rá emlékeztünk. 

Ki szeretetet csak szavakkal mímel,
kínok közt térdel – mondod – nem szabad,
csend gyíkja elébe hiába szalad.
Böszörményi Zoltán: LÁTOMÁS

A hangos feleség – Beszélgetés Faludy Kovács Fannyval
Szakolczay Lajos: Faludy György látomásai
100 év múlva – Faludyról beszélget Orbán János Dénes és Onagy Zoltán
Faludy köpönyege – Boldog Zoltán tárcája
Gömöri György: A pesszimista Faludyról
Bogdán László: FELEJTSD EL EZT A VERSEMET

Sárközi Mátyás: Egy kalandos életű múlt századi entellektüel

Faludy György: Fannynak; Fehér egerek – versek; A nagyúr hangja; Sötétedik; Szerelmes vers;Óda a magyar nyelvhez

 
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
 

Mentésben leleményes,
gyors, nem fontolgatja,
fájhat-e mozdulata egy
sebesültnek. Megnyit,
tágít, kipucol, bekötöz.
Kincs gyolcs a kezében,
Nem sajnál. Nem habozik.
De a bűnöst ölbe veszi.
 

A VERSTÖRTÉNÉS első szakasza lezárult. A kezdettől, július ötödikétől eltelt kilenc hétben a rovatot több mint 6500 olvasó látogatta meg, köszönet érte a művek egyenletesen magas színvonalának. A folytatásban a szerzői kör újabb meghívott alkotókkal bővül ki, és a közlés rendje is megváltozik. A versek publikálását a költők saját, belső ritmusa diktálja majd. A VERSTÖRTÉNÉS tehát továbblép a naplószerű tematikán (ezt a korábbiakban is messze meghaladta; a költő nem adja alább a költészetnél), de megőrzi karakterét: érzéki élményeket, erős szellemi hatásokat, forrongó emóciókat közvetít - és figyel, szemlélődik; lakja és fürkészi az Univerzumot. 
Tóth Erzsébettel zárul és nyílik újra a versvilág. Aliz - a tükrön innen és túl - mégis itt lakik. Velünk.

 
 
Angyalvér pereg a vízre Meghalt
Utassy Dzsó Árnya átinteget
a szélben nyögő nád közül
Imbolygó horgászúszó a létünk
táncol kicsit és elmerül

asszonyokkal öszzekaptam
és makogtam de elkísértek
a tűzfehér cukornád
epedő lepedőjéhez
alsóruhájuk jelenlegi
ajzott selyemfüggönyéig

„az emberi szív kurva önmagát se unja
aktív mint a szén ha kihozzák a fényre
csillog-villog szurkos üvege a napnak
kettétörik felkacag ha utána kapnak
kurva minden üreges izmos véres pumpa"

 
 
Párás tekintete monitorján
a felszabadító igen helyett
három betűre szűkül szürkül
a repertoárja: NEM NEM NEM

Valami elbújt hangra kéne rátalálni,
itt a gazban, ahol négykézláb,
valami szépre, ami igazol -
olyanra, mint a tücsköknek van,
és nem bánnám,
hogy tölgy a vadkapor.

 
 
nem bántanak
aki olvas, az nem bánthat
de lehet hogy tévedek
lehet hogy a rémtörténeteket olvasva
gyilkosságokat készülnek elkövetni
ki vagyok én hogy ezt megítéljem

 
 
 
Hogy most majd elveszik tőlük, amit
nem kértek, s ami ugyan csak maszat
a vérben, de nekik egyedüli
bázisuk, pártalan vegyhalmazat.

kint nyár van.
a kórterem plafonja,
mint befagyott tenger felett az ég.
virágot nem mertem venni neki,
nehogy elkezdje tépkedni, és feltegye a kérdést,
„szeretsz, nem szeretsz”
Karádi Márton versei

 
Ha meg feljön a hold
az őrült Csontváry kezd mászkálni házak gerincén
valami rossz kis batyuval hátán
kilóg belőle valami üveg
valami ecsetek nyúlnak ki
a gyomrából

Az igazi jelenlét a más opusszal össze nem téveszthető költői mű megvalósulásában teljesedik ki. A kifejezés egyediségének kikerülhetetlen feltétele a költő elkötelezettsége az irodalom mellett, emennek viszont legfontosabb vetülete az, hogy az irodalom egészén belül akarja jelenlétét jelentéssé tenni. A jelentés ekkor az irodalom egészéből kihallható egyediség. (1997)

Különös fény vibrált
a forró aszfalton.
Odafelé a Baji úton mentem,
visszafelé a Szegfűn,
a Kutyával, biciklin.
Valaki feküdt az úton.

 
 
A csökkenő légnyomás
zűrös levegőbe vet,
színes cafrangokkal
zuhanunk
és alattunk a gyerekek
újért kiabálnak.

Szeptember 1-jén tíz éve annak, hogy Faludy György – örökös munkatársunk – elhunyt. Egyik legszebb versével rá emlékezünk.

 
szürke poloskamag, virágos szakállzuzmó
korpafűszerű sarlósmoha
villámzómoha
neked gyöngyperje, neked mohafű
ennek jó lesz a madárbirs
a párduckobrának vesepáfrány
én vánkosmohát iszom, beszélgessetek