Elsőként anyám barátnői tűntek el a csanaki oldalra épült, kétszintes villánkból. Aztán lassan anyám is egyre kevesebb időt töltött otthon, és így a féltve gondozott virágágyásból is olyan ütemben pusztultak ki az illatos, angol tearózsák, fodros szoknyájú rododendronok, üde egynyáriak, ahogyan a kosz lepte be az olasz márványpadlót, a lazacrózsaszín bőrkanapét és a mahagóni asztalt a lakásban. – Istók Anna novellája.

Hirtelen éles fájdalmat érzett a nyakán. Aztán forróságot. Kiabálni akart, de nem tudott. Sötét árny hajolt fölé.

„A folyosókon név szerint ismerték a régi növendékeket, a »kisasszonyokat«. Jankának változatlanul a fiatalon meghalt, angyalarcú nővér maradt a kedvence.” – Csepcsányi Éva regényrészlete, amelynek segítségével egy bentlakásos leányiskola mindennapjaiba tekinthetünk be.

„A nemzetközi összefogással, kapkodva felszerelt Holroyd-expedíció valósággal holdbéli tájakon haladt keresztül. Sehol egy fa, egy bokor, egy fűszál: csak a puszta föld meg a föld alá vezető rovarjáratok fekete nyílásai, és a mindenütt rovartetemek.” – Galántai Zoltán prózája

„A ház árnyékában szabálytalan, virágokkal borított, kis hantot talált, rajta egyszerű fejfa és egy bádoglapocska, amit anyja szoknyája csücskével kitartóan fényesíteni kezdett.” – Zentai Eta prózája

„A leíró egyik alteregója, akit a közelmúltban bizonyos népszokások és események fotózásával, videózásával bíztak meg, Pusztinán, Csíksomlyón és környékén eltöltött napjairól elmélkedik…” – Nagy Zopán prózája

„Aztán visszanéztem, és megláttam azt a közvetlenül a föld felett repülő, berregő járművet a háromszemű, fegyveres lényekkel. Mögötte még egyet, távolabb még kettőt.” – Berka Attila Anómia című posztapokaliptikus regényének folytatása.

Szereti a jó bort, de nem tudja, mit igyon a disznósajt és a májkrémkonzerv mellé? Kóstolja meg az olcsó lőréket kalmopirines asszociációkkal, kátrányos lecsengéssel és a teniszedzés utáni zoknik bukéját idéző hatásokkal! Rimóczi László katalógusa.

Az Irodalmi Jelen az 1956-os forradalomra és szabadságharcra kortárs és klasszikus irodalmi művekkel emlékezik. Összeállításunkban Faludy György, Márai Sándor, Szőcs Géza, Somlyó György, Illyés Gyula, Böszörményi Zoltán, Nagy László, Száraz Miklós György, Hajnóczy Péter, Hegedűs Gyöngyi, Szabó Lőrinc, Tőzsér Árpád, Petőcz András, Vekov Károly, Deák-Sárosi László verseit, rövidprózáit, a forradalommal kapcsolatos értekezéseit olvashatják.

„Egy óra múlva apám Borbála nagynénjével és Sebestyénnel beszélget a budai oldalon, a Kedvesben. Nagyapám nővére kicsit ijedt, de azért hajtogatja: »Jó lesz nekik ez a kis lecke…« Sebestyén pánikban van; nem ért semmit. Egy csoport érkezik. Betaszítják az ajtót, betódulnak, de nem ülnek le, kiabálnak, ragyog az arcuk.” – Részlet a szerző Apám darabokban című regényéből, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg az idei Könyvhétre.

„Mennyire más lett volna minden, fontolgatta Musztafa, ha akkor, ott sikerült volna betörni Schlösslbergbe, és utána bevenni Bécset is, mennyire mást tanulnának a mai gyerekek történelemórán, ha Európa egésze török uralom alá került volna...” – Andrássy József prózája.

S noha erekciója azt mutatta, hogy még szívesen tett-vett volna a kis lakásban, Ion Scutelnicu rövid úton a kagylóhoz ment, s hideg vizet lötykölt az arcába. Aztán rágyújtott egy Kentre, a dobozt az éjjeliszekrényre dobta, s kiviharzott az ajtón. Már igen vágyott a kinti friss levegőre, a kommunizmus felvillanyozó ózonjára.

„Az eladásra szánt autó csinos tulajdonosa éppen a pedálok alól próbálja kiszedni a gumiszőnyeget, hogy gyorsan kirázza, mivel hirtelen, felkészületlenül érte az érdeklődők érkezése.” – Szávai Attila prózája

„Most itt térdepelek a konyhakövön, sötétedik, apu egyre gyengébben lélegzik. A szájából és az orrából szivárog a vér. Az osztályban én vagyok a legjobb tanuló, sokat olvasok, tudom, ha nem hívok mentőt, apu elvérezhet.” – Döme Barbara prózája.

„Miért nem írsz verset magyarul? – kérdezte a barátja a minap. Ott ültek az egyik csapszékben, mert Janus már unta a királyi könyvtárat, meg persze azt is ki akarta használni, hogy itt nem feltétlenül pécsi püspökként forgolódik.” – Gáspár Ferenc regényrészlete

„Ahogy leszáll az éj, a faluházát egyre több ijesztő alak veszi körül, imbolygó mozgással, mintha marionettek volnának. Elnyúlt fejű, elég kopottas öltözetű alakok, lassú, meglehetősen darabos mozdulatokkal.” – Valódi magyar horror készül Térey János műhelyében. Ebből olvashatnak részletet.

„Végiggondolta, mit ehetnek az izlandiak karácsonykor, és arra jutott, hogy inkább hagyjuk, és betolta a hurkát meg a kolbászt a sütőbe.” – Szil Ágnes novellája

„Szolidaritás-karszalagot viselő, nagydarab szőke önkéntesek terelték a tömeget a Szaniszló templom előtti, fák szegélyezte, hatalmas, téglalap alakú térre, amely zsúfolásig megtelt. A legalább százezres sokaság némaságában is lenyűgöző erőt sugárzott.” – Zentai Péter László prózája

„A mai ember valódi gyermeke: a gondja. Szinte észrevétlenül fogant meg benne,
és folytonosan hordozza, de kihordani, feloldható gondolattá tenni képtelen… – Suttogja egy tévébemondó (illetve egy tévéből kimondó) nő: reklám helyett…” – Nagy Zopán Látens című prózafolyamának újabb részét olvashatják.

„Alighogy becsukódott mögöttem az ajtó, furcsa, robbanásszerű hangot hallottam. Az ablakon át csak füstöt láttam, aztán Tünde halálra vált arcának tükörképét.” – Berka Attila Anómia című posztapokaliptikus regényének folytatása.