talán a tél fehérje
leszáll az éhes partra
félbemaradt leveled a délutáni kávéd
hajón vontatja oda

Iancu Laura
 

óda

talán egyszer megkegyelmez
a légzés a szó az ölelés
hogy minden este várni kényszerült
tudván az ajtón nem nyílik rés
 

talán a tél fehérje
leszáll az éhes partra
félbemaradt leveled a délutáni kávéd
hajón vontatja oda
 

talán a vállig érő hó
jéghátamra fagyott holnapom

talán a néma harangszó
lélekvivő utakon
 

későre jár

a fákról már a pikkely hull
s a törmelékre köd
vacog az ég s a szívre
fagyott rönk
    lassan a másvilágra lök

egy talált szög
maradt a világ

gyász

(Raymond Chandler visszhangra)

rossz napja van az istennek
s az isten napja hosszú

beteg s ha beteg hát beteg akkor
kezében is a batyu

térdem van és van kezem
meghajlok összecsuklom
 

mint kivert kutya: életem
szájpadlásra kulcsolom
 

Kapcsolódó:

A halál és a lányka - Iancu Laura könyvbemutatójáról és új könyvéről Hegyi Botos Attila írása és Szőcs Tekla fotóriportja