mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített
(Szabó Lőrinc)

 

 

NÉGY NAP

– amely megmenti a világot

PÉNTEK

 

 

 

 

 

 

 

ZELK ZOLTÁN
PÉNTEK REGGEL

Az isten meghalt pénteken
és föltámadt vasárnap –
hát hogyan adnálak oda
a férgeknek, a sárnak?
Még van szemem, még vak vagyok,
de eljő majd, hogy látlak –
elmúlanak e péntekek
és eljő a vasárnap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KASSÁK LAJOS
NAGYPÉNTEK

Megint ez a reménytelen nóta.
Beszélnem kéne a négy fal között önmagamhoz és a piacon a néphez a megbolydult tömeghez hogy ne meneküljön eresszen gyökeret mint az erdő fái háborogjon akár eszelősen is mint a tenger hullámai.

Mintha nem lenne nyelvem mintha senki nem tanított volna beszélni mintha gyerekkoromban nem lettek volna pajtásaim akik kérdeztek s én feleltem kitörő örömmel vagy nagyon halkan mint az öregek akik megunták életüket.

Örökké fehér papírlap fölé görnyedten tollal a kezemben kapirgálni mint a vak tyúk hogy magot találjak.
Miért ítéltettem erre a sanyarú robotra.
Fájnak az ujjaim s az orrom undorodik az olcsó tinta szagától.
S ó csak most veszem észre hogy befalaztak engem gyökereimet kitépték a földből anélkül hogy feloldoztak volna bűneim alól.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSORBA GYŐZŐ
NAGYPÉNTEK
        
Most ezekben az órákban halott,
most nagyon hideg van, nagy árvaság van.
Jó, hogy kétfelé kacsintgathatok:
elöl s hátul fény ég az éjszakában.        
        
Azon csodálkozom, hogy nyugaton
ment le a nap ma is, hogy a növények,
házak nem állnak tótágast, azon
hogy még maradtak élők, akik élnek.        
        
A fő törvény kisiklott: bongva-csengve
zuzódhat széjjel mind a többi rajta.
A harangok némák – iszonytató!        
        
Csak három nap… Harminchárom ha lenne,
a világra új jégkorszak szakadna.
De holnap már harang zeng, szól a Szó.

 

 

 

 

 

 

 

 

NÉMETH LÁSZLÓ
NAGYPÉNTEKEN

Én ilyen galambkurrogásos 
Szürkekék reggelnek gondolom azt is. 
A keresztfa körül szellők üzekedtek 
Céda nap csipkedte a bőrt.

Álltak ott papi fejedelmek, 
A szakálluk ringott, ők mosolyogtak. 
Izrael királya, szállj le a keresztről! 
Szép a reggel évődhetünk.
  
Fejkendőik a karcsu lányok 
Megigazgatták. Vágyak szaladoztak.       
Egy-egy néne a keresztre réved s fölbúg 
S mint tubák, búg vele nehány.
   
Sírásgörcs az anyát se rázza 
Csak remeg, mint meghimbált, sötét ciprus. 
Asszony mandulafák béna örökzöldje, 
Szomorú s nem kéztördelő.

S két lator közt, Válság gyümölcse, 
Egy szelíd ács csügg, új századok ácsa. 
Kána menyegzőjiről ismerem. Tiszta 
És gyerek. Mosolyog ma is.

Ő a tavasz, kit megfeszítnek: 
Égő nyárnapok elperzselte jóság. 
Április. És tovább feslik egy rügyecske 
A hevenyén háncsolt bitón.

 

 

 

 

 

 

 

SZABÓ LŐRINC
HAZÁM, KERESZTÉNY EURÓPA
  
Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!  
  
Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;  
  
száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,  
  
mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:  
  
mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?  
  
Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,  
  
ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált, – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:  
  
hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?

 

NAGY LÁSZLÓ
KERESZT

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az oldalhoz Rembrandt van Rijn, Munkácsy Mihály, Andy Comiskey, Edward Knippers, és Viktor Vaznyecov képeit, illetve képrészleteit társítottuk.