Kafka hamis legendája
Franz Kafka Prágában született (1883. július 3.) A legenda szerint legfőbb jellemzője, hogy – mint hősei – nem ismeri ki magát a világban. Ami nem meglepő. Apja "élhetetlennek" tartja. A németek számára zsidó. A csehek közt német. Prágából kilépve prágai cseh. Az íróknak tisztviselő, a tisztviselők közt író. Szorongás és bizonytalanság a legfőbb kincse.
Max Brod, a jóbarát kemény munkával éri el, hogy írónak tekintse magát. Sok más lehetősége nincs. Betegsége miatt nincs bátorsága megházasodni, gyötri a szerelem és a magány. Halála előtt, éppen, mint Vergilius az Aaneis című, be nem fejezett hősi eposz kapcsán, arra kéri Max Brodot, égesse el a hagyatékot. Ugyanaz történik. Az Aaneis alapmű lesz, Kafka új hangot hoz a XX. század irodalmába, az elnyomott, helyidegen, magát mindenütt bizonytalanul érző kisember perifériális nyomorát, a kiszolgáltatottságot.
A kastélyt nem értettem első olvasatra. A kastélyhoz ismerni kell a kort, a körülményeket, de a párhuzamok felismeréséhez a jelen való világát is. A kastély korfüggő, mint minden fontos regény.
Ezen is túl: nem szabad Kafkát kézbe venni, ha a kedves olvasó éppen nyakig ül az iszapban, mert könnyen svábbogárként ébred. Amint elemi igény mutatkozik egy kis kafkai szorongásra, kizárólag Švejkkel párhuzamosan olvassuk. Hašek buggyant derűje kiegyenlíti Kafka gyötrelmeit, amikor a Monarchia utolsó évtizedeinek magába omló valóságát érzékeljük.
A legújabb kutatások szerint a dolog nem pontosan úgy áll, ahogy az irodalomtörténetből megismertük.
Egy brit akadémikus legújabb könyvében alaposan megváltoztatja a Franz Kafkáról kialakult képet. James Hawes a British Libraryben kutatva jutott hozzá azokhoz a könyvtári dokumentumokhoz, amelyekből az Excavating Kafka (Kafka kiásása) című könyve táplálkozik. A La Stampa című olasz lap beszámolója szerint Hawes művében rámutat arra, hogy a nagy író alakját a mítoszok, az akadémia, az idegenforgalom és az olvasók torzították el hamis legendák keltésével, művei eredetiségének elhomályosításával.
A legelterjedtebb legendák közé tartozik például, hogy Kafka végrendeletében arra kötelezte barátját, Max Brodot, hogy semmisítse meg minden művét; hogy életében ismeretlen volt, többek között azért, mert habozott publikálni; hogy brutális apja terrorizálta; hogy agyonnyomta kiúttalan, bürokratikus munkája; hogy német nyelvű zsidóként Prágában kettős gettóba volt zárva, mert kisebbség volt a kisebbségben, egy abszurd és szétesőben lévő birodalomban, az Osztrák–Magyar Monarchiában. A mítosz része volt az is, hogy műveiben Auschwitz sötét előérzetét fogalmazta meg.
Hawes szerint mindez nem igaz. Kafka egy milliomos fia volt, a nagy családi házban vagy nővéreinél élt. De saját lakása is volt abban az épületben, amely később a prágai amerikai nagykövetségnek adott otthont. Saját azbesztgyárat birtokolt. Ismert ügyvédként ténykedett, egyik vezetője volt a munkahelyi balesetekkel foglalkozó csehországi biztosítónak. Nagy becsben állt, nagyon jól fizették, és pályáján olyan személyes jó barát segítette, mint a biztosító elnöke. Magas rangú állami tisztviselőként csak hat órát dolgozott naponta, és felmentették a katonai szolgálat alól, annak ellenére, hogy a hadsereg orvosa alkalmasnak tartotta frontszolgálatra. Vigyázott az egészségére, rendszeresen tornázott, nem ivott, nem dohányzott, vegetáriánus volt. Nem a szegénység vagy gyenge fizikuma miatt lett tüdőbajos, hanem mert egészségesnek vélt forralatlan tejet ivott. Kiadóival rámenősen tárgyalt, és Brodnak két végrendeletet hagyott. Az egyikben arra kérte ugyan, hogy semmisítse meg a műveit, a másikban viszont felsorolta, hogy melyeket mentse meg.
Kafka playboy volt, egy bordély mellett elhaladni számára olyan érzésnek számított, mint amikor „a szerelmes férfi szerelme háza mellett halad el”. Szüksége volt a „piszkos szexre” társadalmilag alatta álló személyekkel, amit az a szado-mazochista képgyűjteménye is bizonyít, amelyet Hawes megtalált a British Libraryben, és csatolt is könyvéhez.
Az író a monarchia lojális polgára volt, megtalálta helyét benne. Ausztria és Németország győzelmét akarta az első világháborúban, még kórházat is alapított a bombázások által megsebesült katonáknak, de csak azoknak, akik németül beszéltek. Apja, Hermann az akkori időkhöz mérten kifejezetten liberális gondolkodónak számított.
Kafkát írói tevékenységében támogatta a Brod által vezényelt kritika, csodálói közé tartozott többek között Rainer Maria Rilke is. Négy könyvet jelentetett meg a Woolfnál, a legnagyobb berlini kiadónál.
1917-18-ban azonban rosszra fordult a sorsa. Ekkor diagnosztizálták nála a tüdőbajt, és mint osztrák zsidónak, más légkörben kellett élnie az újonnan létrejött Csehszlovákiában. Mindezt tükrözték újabb könyvei, amelyek az áhított és a való élet közötti mély szakadékot ábrázolták – az utókor viszont éppen ezeket a késői műveket ismeri a legjobban. A per, A kastély és az Amerika 1924-ben bekövetkezett halála után látott napvilágot – írja az Új Könyvpiac.
