Weiner Sennyey Tibor

Szakadék vagy párbeszéd? - A 38. Tokaji Írótáborról + Képriport + Márai-film trailer

2010. augusztus. 15. - 12:30

Amellett szeretnék érvelni most, hogy igenis van értelme az immár harmincnyolc éve megszervezett találkozónak, úgy hogy hibáiról és erényeiről bőven lesz szó összeállításunkban. Amellett szeretnék felszólalni, hogy igenis minden esztendőben három napra illenék egy helyre mennie a magyar irodalom színe-javának politikai, felekezeti, és – írásomban főleg erről lesz szó – generációs különbségektől eltekintve. Hogy ez Tokaj lesz-e a jövőben, vagy valami teljesen más, az szerintem még nem dőlt el.

Jelenleg Tokajba elsősorban az idősebb generáció jár, és többségben a nemzeti érzelmű, jobboldali orientáltságú írástudók. Ez nem jelenti azt, hogy mások nincsenek jelen, vagy, hogy ez jó vagy rossz lenne, de ők a többség. Ha már nyíltan politizálnak, sőt politikai reprezentációt is jelent a tábor, érdemes lenne párbeszédet folytatni. Kérdés: feladata-e az irodalom művelőinek az aktuálpolitikába belefolyni? Vajon függő helyzetben vannak-e? Mindez azonban elviszi a leglényegesebb probléma felől a tekintetünket. Tudniillik, ma Magyarországon (lehetséges, hogy nem csak) az írótársadalomban generációs válság van. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, óriási a különbség mentalitásban és viselkedésben is az előző rendszerben szocializálódott és tanult, de itthon maradt idősebbek, és a rendszerváltás után immáron felnőtt és szót kérő generációk között. Továbbá itt a harmadik tényező is, az idősebb generációból emigrációba menekülő, vagy kényszerülő írók és gondolkodók, akiknek mentalitása, magáról az irodalomról és a mesterségről alkotott képe merőben eltér itthon maradt (vagy ragadt) kortársaikétól; utóbbiak hasonlóan gondolkoznak, mint mi – fiatalok.

A helyzet az, hogy borzasztóan hiányzik a valódi nyitottság, az igazi párbeszédre való hajlam, és egyszerűen értetlenkedés és merő irigység veszi körül sok esetben azokat a fiatalokat, akik mernek másként gondolkozni, sőt sikereket érnek el munkájukkal. Míg számunkra és az emigráció számára természetes a versenyhelyzet és a csapatmunka, mellyel nagyobb sikereket lehet elérni, addig – úgy látom – az idősebb generáció még egymással is nagyon esetlegesen, nem mindig őszintén beszél. Ha nincs valódi párbeszéd, akkor nincs értelme egy helyre összegyűlni. Ha az irodalomnak nincs legalább csekély vonzereje, bármennyire is archaikus művészeti ág, akkor beszélni sincs miről .

Óriási különbség köztünk és az idősebb magyar generáció között, hogy mi nem hiszünk abban, hogy mások, felülről, vagy bárhonnan megoldják a mi problémáinkat. Ha szavazunk, akkor is abban bízunk, hogy a lehetőségek növekednek, nem abban, hogy bármit is alánk raknak, segítenek, sőt – lehetséges, hogy azt mi morálisan erősen megkérdőjelezhetőnek tartanánk. Elég, ha a tér megteremtődik, elég, ha nem hallgattatnak el, ha nem hallgatnak agyon, ha nem köpnek le - a munka, a tehetség, a lelemény majd megmutatja magát. Minden hibánkkal együtt, mi merünk szabadok lenni, s nem kívánunk, csak olyan kapcsolódást, amellyel mindkét fél jól jár. A semmiért nem várunk pénzt. Előbb dolgozunk, minőséget teremtünk és joggal várjuk el, hogy a minőséget megfizessék. Nem gondoljuk, hogy mi vagyunk a legjobbak, sőt, inkább azt, hogy minden helyzetben tanulnunk kell. Az értékünkkel viszont világosan tisztába vagyunk. Nem csak meg merünk szólalni, hanem véleményünk is van.

Törekszünk a pontos és tiszta beszédre, és ezzel is csak lehetőséget kívánunk teremteni. Mi belenőttünk a demokráciába, átéltük a vizuális- és a digitális-forradalmat. Láttuk, hogyan szedték szét, osztották meg hazánkat immáron nem kívülről, hanem belülről. Láttuk, hogyan voltak képtelenek örülni egymás sikerének, és azt is láttuk, hogy évekig tartó probléma volt azt felfogni, hogy a határon túli és az anyaországi magyarság lényegét tekintve összetartozik. Láttuk, hogy a problémákkal éppen az lett a legnagyobb baj, hogy azok identitás-formáló erővé lehettek, s megoldásukra alig törekedtek, csak azért, hogy pillanatnyi politikai előnyt kovácsolhassanak. A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, s hogy megoldásukból tanuljunk. Mindezek a kérdések valójában ott húzódtak a Tokaji Írótábor plenáris ülései mögött, ám felszínre csak néhány helyen bukkantak. Ahol előjöttek – mi ott voltunk.

Ezért lett volna például elég fontos Fekete J. József előadása, ami sajnálatos módon elmaradt, ám mi elkértük tőle, s lapunkon most olvashatják. Ezért fontos a két fiatal költővel, Nyilas Atillával és Málik Rolanddal Tokaj-felé a vonaton felvett interjú, vagy az esti felolvasáson elhangzott Terdik Roland-írások. Fontos, amit Balázs Imre József és Vallesek Júlia mondott nekünk, vagy ami elhangzott a szekció-üléseken a pályakezdő írókról vagy éppen a folyóiratokról. Fontos, amit Gáspár Ferenc építő kritikaként megfogalmazott Tokajjal szemben, vagy amiről a fiatal írók, mint például Merényi Krisztián vagy Boldogh Dezső beszélt nekünk. Csodás, hogy olyan fiatal költőnő, mint Györffi Réka minden évben elmegy Tokajba, vagy, hogy bemutatták Gilberto Martinelli Márai-filmjét.

Mindezek folyamatosan olvashatóak lesznek összeállításunkban, továbbá egy beszélgetés Szőcs Gézával mindarról, ami ma a magyar kultúrát és személy szerint őt is érinti, mely beszélgetés immáron hazafelé készült. Ezekből az anyagokból választ kapunk a kérdésre: van-e értelme ennek a találkozónak?
Talán nem is ez az igazi kérdés, hanem a hogyan, mint ahogy mindig is. Mert végül az író ember úgyis ugyanoda ér vissza. Egyedül ül egy teleírt lappal szemben. És a kérdés most már csak annyi, hogy amit arra a lapra írt, az mások számára jelent-e bármit, adhat-e, előre mozdíthat-e valamit, megindíthatja-e a dolgokat, átfedheti-e a generációs szakadékokat, létrehozhat-e egy értelmes és izgalmas szellemi párbeszédet? Alkalmas-e erre ma a magyar írótársadalom, vagy tehetetlen, különböző partokra szakadt, köpködő és irigy?

Kapcsolódó:

Boldog Zoltán: Tokaji Írómámor – Töredékes benyomások a 38. Tokaji Írótáborról

Csepcsányi Éva: Hangulatjelentés a 2010-es Tokaji Írótáborból - A sokágú síp hívószava a pályakezdő fiatalokhoz

Képriport Tokajból 1.