Oscar Wilde

Wilde költőnek indul. A fiatal Wilde bravúrosan versel, költeményeit, majd költői meséit örömmel fogadják az irodalmi lapok. Ezek a mesék (A boldog herceg, Az infánsnő születésnapja stb.) máig legszebb művei.

A fiatal kortársak becsülik szellemességét, aforizmáit. Kedvelt, elegáns társasági ember, a nők kedvence. A nők különös vonzalommal viseltetnek azon dandyk irányulatába, akik más dendyk irányulatába viseltetnek különös vonzalommal. E paradoxon a tudomány mai – tapintatosnak nem nevezhető – állapotában is feloldhatatlan. És minthogy a tudomány nem ad kulcsot a nők kezébe, ott ülnek szegények az ágy szélén zavartan és megalázva, hogy akkor most mi van?
Tragédiáját egy homoszexualitását rábizonyító per jelenti. Közben ismertek normál szerelmi kapcsolatai, ráadásul nős volt a per idején két gyerekkel. Csakhogy Wilde akkora már, hogy nem látszik a vége, és a nőhegyek után rászokik a fiszerelmekre. Nem csak a per tárgyát képező fiatal költőre, aki hajdani írországi barátja fia, aki ugyancsak a csendes homoszexuális hátteréről elhíresült oxfordi egyetem tanulója, de a korban nem ritka fi-prostiuáltak közül is vásárolgat magának nemi szorultában. 

De ekkor botrány kell a viktoriánus világnak, bizonyítandó, senki át nem lépheti a pontosan bemért és megrajzolt erkölcsi horizontot. Van is botrány. Levadásszák, ahogy kell.
Úgy látszott a per kezdetéig: extravaganciáját megbocsátják. Elnézik azt is, hogy darabjaiban hülyét csinál a legjobbnak tartott társaságokból. Hogy saját életén keresztül leleplezi a képmutatást, barátait, ismerőseit megírja. De ez csak a látszat volt annak ellenére, hogy a színházak játszották az újromantika jegyében írt drámáit.
Ezek aztán elmúlnak, mint a nátha. Talán közülük egy éli túl az újromantika fénykorát (Firenzei tragédia). Kisregényei viszont ma is olvashatók. Bármikor levehetők a polcról. Dorian Gray arcképe; A canterville-i kísértet". Írásaiban a mulattató fantasztikumot és a felismerhető valóságot ötvözi. A kastély története szerint egy gazdag amerikai megvesz egy öreg angol várkastélyt, mert kísértet lakja. A kísértet a dolog természetéből adódóan felbukkan, hozná a frászt az amerikaira, de a józan és praktikus amerikai nem hisz a szemének, nem hisz a kísértetekben, és ezzel a viszonyulással lelkileg rövid úton leveri a kísértetet. Szegény azt se tudja végül, létezik-e.
Az elbeszélő művekkel azonos időben zajos sikert arat irodalomról és művészetről szóló tanulmányaival. Híres és máig érvényes elméleti műve, "A kritikus mint művész", amely az irodalmi kritikákat magukat is művészi alkotásoknak tekinti. Ez azóta is az egyik legfontosabb kérdése a kritikusvilágnak. Megjárja Amerikát, találkozik a kor jelentős amerikai íróival, előadássorozattal készíti elő egyik drámáját.

Hazatérve lefordul az újromantikus darabokról, mert balhét akar, szenzációt. Következik a bulvár a szó eredeti értelmében. Wilde a színházjáró elitet foglalkoztató, a jó társaságok nem fontos, de gyakori és botrányos konfliktusai felé kanyarodik. Azonnal siker kíséri. Megírja élete legjobb, tragikus helyzetekkel játszó vígjátékát, Az eszményi férjet. A hazugságról szól, arról, hogy a legtisztességesebb hírű ember se lehet olyan, mint a híre. Az irodalomtörténet szerint a legszellemesebb és lényegében legkomorabb műve.
 
De Wilde-nak itt vége. A viktoriánus Anglia illusztris gárdája visszavág az éveken át tartó forradalmi, korát meghaladó pofátlanságért. Egy konzervatív arisztokrata feljelenti a híres írót, hogy elcsábította és megrontotta a fiát. Ami nem egyértelműen igaz, nem volt mit elcsábítani, főleg mit rontani az ifjú költőn, de végeredményben ez szakítja Wilde-ra az egeket.
A homoszexualitás a múlt század végi Angliában többévi börtönnel büntethető. A kiskorút a bíróság áldozatnak tekinti, ki se hallgatja. Wilde pedig nem tagad, hanem röhejesnek, koholmánynak nevezi a vádat, mint Rajk az ürgebőrös kémkedést (más kérdés, hogy Rákosinak volt koncepciója, terve, elhivatottsága, az angol bíróság nem tudott mit kezdeni hirtelen a lázadóval). Gúnyolódik a bírósággal és az egész eljárással. A prostituáltak, akik megszorongathatók a t. bíróság által, ellene vallanak. Feldühíti a bírákat, akik bizonyítottnak veszik a vádat és Wilde-ot két év kényszermunkára ítélik. 

A botrány – országos – megvan. Felesége elválik, viszi a két gyereket, nevüket megváltoztatja.
Wilde leépül a börtönben. Azt írja, az első évben lelkileg, szellemileg tönkrement. Barátai, cimborái, női elhagyják. Viszont a két börtönév utolsó negyedében, amikor egy börtönigazgató-váltás miatt különböző kedvezményekben részesül, és pl. kap tollat, papírt, megírja élete legszebb költői művét, A readingi fegyház balladáját és a De profundis című vallomást a teljes megalázottság állapotáról.
Szabadulása után otthagyja Angliát. Franciaországba költözik, a párizsi írók és a párizsi közönség szívesen fogadta. Megfogadja, hogy soha többé nem ír angolul. Betartja. 44 évesen agyhártyagyulladásban hal meg. Oscar Wilde (eredeti nevén Fingal O'Flahertie Wills) Dublin, 1854.október 16. – Párizs, 1900. november 30.) ír költő, író, drámaíró.