Az utolsó népi-lakossági író

Január 22-én negyvenhárom éves (sz. 1967) az író, hírügynök Ficsku Pál író, könyvkiadó, szerkesztő, hírügynök 11 év alatt végezte el az egyetemet, közben dolgozott restaurátorsegédként. Volt az Új Holnap főszerkesztője, írt filmforgatókönyvet, volt a Nyugat c. tévéműsor szerkesztője, volt egyetemi óraadó, sőt négy hónapig gimnáziumi tanár.
Pufi Press néven néhány éve kiadót alapított.
Állítása szerint személyében tisztelhetjük az utolsó népi írót. Ezt később megváltoztatta, egy ideje lakossági íróként határozza meg magát.
„Önéletrajzaimat egy Hervay Gizella sorral szoktam kezdeni: „én térképen tanultam járni”, utalva ezzel arra, hogy 35 éves korom ellenére jelenleg a 21. lakásban élek. Amúgy 1967-ben születtem Debrecenben Gyulai Csaba néven a Homok u. 39 alatt, ami arról híres, hogy húsz méterre van tőle a Makk Tizes nevű kocsma, talán innen ered a kocsmák iránti vonzódásom. 1990-ben a pécsi István borozóban kaptam a Ficsku Pál nevet, amely nyelvészetileg a Pu Fi és a Pu Fi Csku nevekből vezethető le.

Évekig büfékocsikban éltem – lásd Hervay. Ritkán írok.”
Így is van.

Nem egy hajszás író.
De most majd meglátjuk. Megszülettek felesége ikrei (Gyerekgyár címmel köszönti világrajöttüket), óriáslakásba költözött, pihenteti a kiadóját, elszerződött az Ulpius Házhoz. Betöltötte a negyvenet. Minden változik. Egyedüli kérdés az, hogyan képes írói módszerein változtatni a szorgalom, és ha változtat, az mit tesz azzal a sűrű, képes prózán, amit használ - tettem fel némiképp lírai hangulatban - a költői kérdést a napon, amikor betöltötte a negyvenet. De mint az interjúból kiderül, az élet nem habostorta. Sőt, éppen nem habostorta.