Márai-százalékok – Jegyzet az irodalom mérhetőségéről
A vaskos kötetek azt mutatják, hogy Márai nem a számok embere volt, hanem inkább a szavaké. A százalékokhoz, hozamokhoz, előrejelzésekhez sem ragaszkodott igazán, egyik, már az emigrációban készült hangfelvételen mellékesen megjegyzi: „ott az a lakás Pesten, munkából van”. Egy írónak akkoriban nem kellett bajlódnia a számokkal, sem akkor, amikor a honoráriumát várta, sem akkor, amikor kötetei eladásáról esett szó. Nem kalkulálta ki a százalékos hasznot, hogy mennyit hozott például a Zendülők, és mennyi munkaórába került, vagy megérte-e belevágni a Gyertyák csonkig égnek megírásába. Nem voltak közvéleménykutató-irodák sem, akik elmondhatták volna, mennyire és mi okból ismert az adott tollforgató. Ma már azonban szükségünk van ilyen fogódzókra, hiszen nem mindegy, hogy a ValóVilágból hány százalékkal esik ki Anikó, így az sem lényegtelen: milyen rátákkal győz vagy bukik el egy író. Százalékok kellenek és válaszok, reprezentatív adatok – olvasmányélmények, benyomások helyett. Számokra kell szabni az egyént, azt is, aki olvas, aki, csakúgy, mint Márai, inkább a szavak embere. Kérdőre kell vonni. A Helikon kérdőre vonta olvasóit.
„A 2011. április 7-én indított Márai-kampány tesztsorát több mint ezer fő töltötte ki. Többségében a nők érdeklődtek a kutatás iránt, mintegy 70%-ban ők adtak választ. Életkor tekintetében a 45 év felettiek vezetnek 35%-kal, őket a 25-30 év közötti korosztály követi 20%-os részvételi aránnyal. A 31-35 év közöttiek 15, míg a 36-40 és a 41-45 évesek egyaránt 12-12%-ban mutattak érdeklődést. A résztvevők háromnegyede felsőfokú végzettségű.”
Máraiért bolondulnak a negyvenesek és úgy általában a nők. Ezért már érdemes írni. Azért meg pláne, hogy az említett hölgyek felsőfokú végzettségűek.
„Márai a válaszadók 44%-a szerint az első 3 legjobb magyar író közé sorolható, a százalékok megoszlásából az derül ki, hogy Márai gondolkodó szerepe a legvonzóbb a résztvevők számára, ők ezt 44%-ban képviselik. 29% kedveli benne az írót, 20% a polgárt, 6% a hányatott sorsú emigránst, 1% pedig nem nyilatkozott.
Az író elsősorban az értékrendjével „hódít”, ezt a válaszadók 46%-a állította, másodikként gondolkodásmódját kedvelik (34%), 17% emelné ki elsőként a stílusát, 2% pedig a magatartását. Itt is 1% volt, aki nem nyilatkozott.”
Nem kell sokat csűrni-csavarni. Márai hódít, nem a testével, hanem az eszével, ahogy Alekosz a Villában. Mindenre tudja a választ, ráadásul van neki értékrendje – akár sármnak is nevezhetnénk. Bár azért ijesztő, hogy a polgár majdnem elnyomja benne az írót.
„Ami az 1998 óta tartó világsiker okát illeti, erről legkevésbé oszlanak meg a vélemények. Toronymagasan, mintegy 70%-kal vezet az emberi kapcsolatok mélyenszántó bemutatása, 20% szerint témaválasztása, a polgári világ bemutatása. 7% szavazott műveinek múltba vágyó, visszatekintő hangnemére, 2% az író fordulatokban gazdag életére, 1% pedig nem válaszolt.
Jellemvonásait illetően már eltérőbb a szavazatok aránya, a válaszadók 30-30%-ban egyaránt kedvelik Márai meg nem alkuvó természetét és igazságszeretetét. Rendíthetetlen kitartását 20% teszi az első helyre, őket követik 15%-kal azok, akik a magyarságtudatra szavaztak, 1% itt sem nyilatkozott.
A nagy közszeretet ellenére érdekes, hogy a szavazók 45%-a gondolja Márait túlságosan pesszimistának, 24% nem kedveli az író emberektől való elzárkózását, 13%-uk arisztokratizmusát. 10% tartja magatartását ítélkezőnek, 7% szerint pedig túlzottan kemény. 1% semmilyen jellemvonást nem jelölt meg.”
A magyar olvasók tisztában vannak azzal is, mitől döglik a légy, hogyan lett világsiker mindez. Mert a Márait olvasó magyar nők ismerik a világízlést, elvégre értelmiségiek, minimum européerek, de az is lehet: világpolgárok. Emellett minden bizonnyal a regény narrátorainak meg nem alkuvó természetére gondolnak, hiszen egy írót még az értelmiségi nők sem az életrajza alapján ítélnek meg kizárólag. Legfeljebb nem szimpatikus nekik a pesszimizmus. Elképzelhetjük, mennyire utálhatják a Szózatot.
„A magyar társadalom jelenlegi értékrendjére vonatkozó kérdésből egyértelműen kiderül, hogy nemigen valósult meg Márai által képviselt érték a felsorolt lehetőségek közül – legalábbis az 56%-os többség ezt támasztja alá. 17% ugyanakkor úgy tartja, hogy az emberi kapcsolatok felértékelődtek, 13% szerint tapasztalható hagyománytisztelet, 10% pedig következetesen kitart elvei mellett. 3% szavazott a kitartó munka becsületére.”
Márait tehát olvassák, de nem értik, hiszen nemigen valósulnak meg az általa képviselt értékek. Ha szépen, világszínvonalúan is, de hiába beszél – a magyar értelmiségi nők kozmopolitizmussá lehelt levegőjébe. De megnyugodhatunk, mert Márait nem szavazták ki, jó százalékokat kapott, bár javulhatna egy kicsit a kedélye, mert az a 45%-os pesszimizmus nem túl szívderítő. Mindegy is. Az irodalom ma már mérhető, lassan bezárhatjuk a bölcsészkarokat, megszüntethetők a humán tárgyak is. Mindent elmondanak a százalékok.
Forrás: a Helikon honlapja
Kapcsolódó: a közvéleménykutatás kérdéssora
