A hónap költője – Vörös István: Találós versek
és a hátam néha már sajog.
Bent a cyber-térben szürke fény dereng,
közben egy sétára gondolok.
Szeretném a régi gépem megjavítani,
szeretném az emlékeim fájlba menteni,
de amit megéltem, minden szétpereg,
inkább gyorsan tovább gépelek.
Nem tudom, te elhiszed azt még,
de jól tennéd, hogyha nem hinnéd,
De belőled ennyi is elég.
De ha egyszer, Uram, nem bírom tovább,
ezt a fájó interntezést,
elmegyek majd úszni a Komjádiba,
a laptopom meg itthagyom szegényt.
Viszem persze magammal a hátfájásomat,
úszás után belőle már semmi se marad.
A zuhanyozóban azt kívánom csak,
forogjon az élet, mint a két vízcsap.
nálam jobban senki se vezet,
egymagamban autózok csupán,
rám nevet az út szélén egy lány.
Nem vagyok én vadállat,
megállok és beszállhatsz.
Nem vagy a kedvesem, nem és nem,
gombold csak ki szépen a sliccem.
Nem rád vártam persze, jól tudod,
de a szádban mégis olvadok,
érdekelhet közben annyi más,
ez is érzés, de nem vallomás.
Nem vagyok én vadállat,
megállok és beszállhatsz.
Nem vagy a kedvesem, nem és nem,
gombold csak ki szépen a sliccem.
Undorít a ruhád, a szagod,
hogyha a térdemet megfogod,
s belátok tövig a hajadba,
a kedvem ez mégis fokozza.
Nem vagyok én vadállat,
megállok és beszállhatsz.
Nem vagy a kedvesem, nem és nem,
gombold csak ki szépen a sliccem.
A majom az ágak között mozog.
Biztosra veszem, hogy megnő majd az agy,
és a kéz szabad lesz egyszer majd, szabad.
Sehogy se tudtam fölegyenesedni még,
ha nem lennék majom, ember se lennék!
Majom a szélben, ne mondd, hogy az vagyok!
Alkonyi fényben ágakat ringatok.
Az eget nézem, egy angyal rám makog.
Hogy van-e Isten? Szerintem rengeteg.
Tenger nélküli part lennék nélkülük,
éjszaka látom a víz fölött szemük,
s mint aki két kókuszdiót összeüt,
Talán senki sem fog emlékezni rám,
Majom a szélben, ne mondd, hogy az vagyok!
Alkonyi fényben ágakat ringatok.
Az eget nézem, egy angyal rám makog.
Hogy van-e Isten? Szerintem rengeteg.
magamban a fényt megkeverem.
Valami erő: az kell bele.
Napok óta túlórázom,
összetéptem a naptárom.
Nem munkahely ez, más a neve,
Hiába minden, nem jön ki a várt eredmény,
titkárnőm arcán úgyis rögtön észrevenném.
Ár dupla áfával,
hétfő a szerdával,
a KFT miatt. Igen,
hogy megint jó nyaram legyen.
és nem kell hozzá cigi sem már.
A polcon összegyűlt a pizzás doboz,
Neonfény csillan a titkárnőm szemüvegén.
Félár kis áfával,
péntek a szerdával,
a KFT miatt; ráhajt,
hogy megint jó nyaram legyen,
Neonfény csillan fölöttünk az ég üvegén.
