„Isten jóval korábban hitt bennem”

Olvastad a Hüllők és Izzókról szóló kritikámat? Tegyük fel, hogy most büntetlenül kommentálhatod.

A Tarkovszkij-maraton akkor is hízelgő hasonlat, ha nem annak szántad. „Az élet alapjában öregedés” – ez Houellebecq A térkép és a táj című regényéből van, de ezt csak informatív adaléknak szánom, nem a kötetnek felrótt semmitmondást cáfolandó. Többet nem tudok, de nem is az én tisztem érdemben hozzászólni.

Molnár Illés (jobbra) korábban Németh Zoltán (balra) kérdéseire is válaszolt (egyenesen) (Forrás: prae.hu)

A válaszod alapján valószínűleg úgy feltételezed: kevésbé jön be a kötet nekem, mint ahogy valójában. Olvastam, hogy régóta írsz, csak a régi verseid kidobtad. Milyen érzés kidobni régi verseket?

Felszabadító, így tudtam igazán nekikezdeni az újaknak.

Egyszer kipróbálom. Egy vers átlagosan mennyi idő alatt készül el?

Cirka fél óra–fél év.

Mi született meg előbb, az egyes versek vagy a koncepció?

Egyetlen, kötetnyi terjedelmű hosszúversnek indult, aztán ez lett belőle – így teljesen jogos az észrevételed, miszerint nagy a versek közt az átjárhatóság.

Direkt ilyen fojtogatóra akartad venni az atmoszférát? Amúgy boldog vagy?

Igen. Igen.

Nem tudom, mennyire emlékszel rá, egyszer végigültünk együtt egy vonósnégyest, amely felváltva játszott Bachot, illetve kortárs zenét. Mondanál hét olyan nevet, akik meghatározóak számodra? Felváltva kellene klasszikust és kortársat, és szeretném, ha a klasszikussal kezdenéd.

Nagyon hangulatfüggő, és amióta rendszeresen írok könnyűzenéről, a komolyra kevesebb idő marad, de Bartók vonósnégyeseit nagyon szeretem, kicsit rosszul is leszek tőlük mindig. Aztán Sztravinszkij, neki is főleg a kamaradarabjait, főleg az „In memoriam Raoul Dufy” címűt. Kurtágot pedig a feleségem révén szerettem meg, aki kamarakoncerteket is szervez a CEU-n, és akkor már Ligetit sem hagyhatom ki a sorból, akire Marczi Mariann egyik remek írása után kaptam rá. Könnyűzenében pedig a hetvenes évek amerikai hippi-folkjától a kortárs izlandi indie-zenekarokig sorolhatnám. És akkor a kedvenc izraeli folk-jazzbőgősömről, Avishai Cohenről még nem is beszéltem... Nagy étvágyú mindenevő vagyok.

Fejezd be a mondatokat: Szeretnék olyan sikeres lenni, mint... Szeretnék annyira jó költő lenni, mint... Bárcsak én lehetnék...

Szívesebben kezdek saját mondatokat. Amit írok, azt nem célok alá rendelve írom, hanem mert van olyan közlendőm, amit másként nem tudok közölni, és nem közölni sem tudom. Sikerről beszélni ebben a közegben minimum ironikus, jó költő pedig annyira szeretnék lenni, amennyi van ehhez bennem. Többet fölösleges, kevesebbet nem érdemes megcélozni.

Kinek az állapotfrissítései dobogtatják meg a szíved?

Nemrég vettem észre, hogy túl sok zenekart és portált követek, és ettől az ismerőseim posztjai szinte eltűnnek a falamról, így a szívem is ritkábban dobban.

És kinek a hamutála lennél szívesen?

Ezen akkor se jutott eszembe fantáziálni, mikor még dohányoztam.

Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesültél idén. Meglepett? Szerinted nem kellene szervezni valamilyen díjátadó gálát (Emmy, Golden Globe, Oscar) jövőre?

Izgultam, szorítottam, először, hogy kiírják, majd hogy nyerjek, és persze jólesett, mint minden elismerés, ami azt jelzi, hogy a verseim nem csak nekem fontosak. A gáláktól irtózom, de mivel jövőre engem már nem fog érinteni, tőlem akár...

Elgondolkodva

Min dolgozol most?

Év végére kell elkészülnöm a következő kötettervvel, amit épp a napokban kezdtem el hosszas küzdelmek után megírni.

Csajoztál valaha a verseiddel? „Halak nyelik le szemgolyód. Aztán lerakják, mint az ikrát. Fehérrel köpik be a folyót. Várják kikelni a pupilla titkát.” Suttogtad már nő fülébe ezt? Szerintem érdemes lenne kipróbálni egyszer!

Konkrétan verssel nem, bár amikor udvaroltam a feleségemnek, volt egy szakasz az udvarlásban, mikor előkerültek a versek, de suttogás nem volt. (Viszont azóta is ő az első olvasóm.) De ha valakinek valaha bejön, írja meg, az is lesz akkora elismerés, mint egy ösztöndíj.

És akkor következzék a végső kérdés: hiszel Istenben?

Valamiért Isten jóval korábban hitt bennem, így aztán kénytelen vagyok.

Toroczkay András