Zolika és a kísérleti tanév

Zolika a kísérleti tankönyveket pakolja a táskájába. Azaz pakolná, mert nem férnek bele. A papírhalomhoz elfelejtettek kísérleti iskolatáskát gyártani, vagy éppen egy gurulós bevásárlókocsit, olyat, amilyennel a nyugdíjasok is róják a piactereket. Ezzel a teherrel vagy nehéz fizikai munkás vagy értelmiségi gerincferdült lesz Zolikából. De ő még ennek is örül, hiszen soha nem végeztek rajta kísérletet. Lehet, hogy mindennek a végén valami kiművelt és híres zombi lesz belőle, vagy esetleg egy újabb kitüntetett Nobel-díjas író. Mert Zolika már azt is tudja, mi az a Nobel-díj. Bár azt nem tankönyvekből leste, hanem az interneten guglizta. Egyébként éppen irodalomórán, amikor a tanbá ezzel a díjjal dobálózott, neki meg fogalma se volt, mi a különbség az UEFA-kupa és a Nobel-díj között. Vagyis a futballdíjjal tisztában volt. A lényeg, hogy a Gugli kiadta neki, hogy Nobel egy okos robbantgatós pasas, aki nagyon gazdag volt, és alapított egy díjat. Azóta nagy presztízse lett az elismerésnek. Amikor Zolika a presztízs szót írta be telefonjának képernyőjébe, a tanbá egy szaktanár kíséretében elkobozta tőle a legújabb csúcskészüléket. Így aztán Zolika sohasem tudta meg, mi az a presztízs. Mert amire visszakapta a mobilt, elfelejtette, hogy meg akarta tudni. Mehetett az Igazgató Úrhoz a telefonért, aki azt mondta neki, inkább a tankönyveket kellene olvasgatni.

De Zolikát megrémisztették a könyvek, elsősorban a mennyiségük és az oldalszámuk. Mi a francnak az a sok cucc, ha már mobillal fizetem a napindító energiaitalt a büfében? Így aztán Zolika nekifogott, hogy a tankönyvkiadók, a tanárok, az iskolák, a miniszterek, a Nobel-díjasok és a presztízzsel rendelkezők helyett megírja kísérleti irodalomóra-applikációját. Zolika éjt nappallá téve programozott, és kísérleti alkalmazásában átírta az egész unalmas, hosszadalmas, tudálékoskodó tankönyvszöveget. Kísérletezzen veletek a Fűrészből az a pasas, a Jigsaw! – gondolta magában, amikor a kísérleti tananyag ismeretlen szavait kereste a neten. Zolika elhatározta, hogy mérgében odacsap egyet az irodalomóráknak. Így lett Janus Pannoniusból a perverz püspök, aki mandulafáról versel, közben meg a puncira gondol. Így lett Kazinczyból Don Corleone, a keresztapa, aki a 18. század legnagyobb maffiavezéreként szervezte az irodalmi életet. Zolika gondolatai olyan merészek voltak, hogy nem is merjük leírni, mi lett például Petőfi Sándorból.

Zolika hónapokig dolgozott mobil-applikációján, amikor észrevette, hogy a ma élő írók mind halottak. Vagyis nem halottak, hanem egyszerűen mintha nem is lennének. Át is húzta hát a kísérleti tankönyv borítóját, s odaírta: halottas könyv. Ráguglizott az élő írókra, s mivel olyan sokan voltak, hogy alig tudta áttekinteni a névsort, igyekezett szűkíteni a listát. Megnézte hát, ki kapott közülük díjat, mert azt tanulta az iskolában, a díj az valami. Olyan, akár egy UEFA-kupa, ezt már ő tette hozzá, de büszke volt a párhuzamra. Magától találta ki, nem a szájába rágták. Ezen fellelkesülve kezdte olvasni a mindenféle díjjal kitüntetett alkotókat, s azon vette észre magát, legtöbbjükből nem ért egy szót sem. Pedig őket kellene értenem leginkább – gondolkodott magában. Hosszas keresgélés után mégiscsak talált kettőt, akikre azt merte mondani, költők. Kicsit elszomorodott, de gondolta, ez biztos egy kísérleti irodalom, akár a tankönyv. Zolika megírta abból a két valamirevaló szerzőből az applikációját.

Az osztályban nagy sikere volt a kísérletnek. A tanbá óráján mindenki Zolika alkalmazásait bújta a pad alatt. Benne volt minden, ami a tankönyvben. Néha még több is. Az, hogy Petőfi meg az a cigánylány. Az is, hogy mit csinál valójában Berzsenyi versében az a valaki, amikor az agg diófa alatt saját tüzét gerjeszti. Arról is esett néhány szó, mi történt Nagy László és a révészlány között. Az osztály jól szórakozott a pad alatt, hála Zolika kísérleti applikációinak. A teremben csönd volt, s ez néha éppen elég a tanárnak, a kísérleti nyúlnak, akit kicselezett az irodalom, amely mobilon, számítógépen és táblagépen támad.