Jelige: Nobody miss

 

Féltem Istent

 

 

Féltem az Istent

Mert az idő csak

egy önarckép

távolsága önmagamtól,

s mi mind képmások vagyunk,

Isten pedig  szeszélyes szeretőm,

aki apránként, találmányokkal,

Nobel díjasok által fedi (f)el

 a teremtés titkát.

Ami rémiszt,

az a fenyőtűvel bevarrt ég,

meg a virággal író fák üzenete,

meg a halál, azért, mert tényleg van Isten.

Félek, meghallom,

amikor a csend is csendbe marad.

Aki e rendet ismeri, csak az szabad,

de aki e rendet elfelejti még szabadabb.

Fel kell ismerni a káoszt

és imádkozni Istenhez,

hogy szabadítson meg

az Istentől.

 

A világ meghódítása

                  -csecsemő hangra-

 

 

Épp most keletkezem,

még nincstelen vagyok:

mindenem van.

Próbálok semmit birtokolni,

és a semmiben minden elfér

a semmi egy létüres tér

a semmi hívó vákuum,

mint az éhséget, rágom,

mert amit megrágtam enyém lesz,

és meggyújtok is, ha már eléghet

had én gyújtsam égővé!

de ha majd eloltom

a parázs visszaég-e élővé?

 

 

 

Ének az utolsó erdők korából

 

Levegőben hintáztak a faágak,

fákig ért az ég.

 

Ágról ágra szálltak az emberek

embertől emberig haltak a fák,

kivágott asztalok, kivágott gerendák,

kivágott tüzek és árnyékok.

 

Faágak halódnak levegő sírokban.

Fejsze alatt beton-kéreg.

Körülvettük magunkat a térrel.

Leromboltak minket a falak.

 

Csak ül az ember arccal falnak.

Két, egymástól üres tükör.