Jelige: Pirosfestéktubus – Értünk, nem ellenünk
Jelige: Pirosfestéktubus
ÉRTÜNK, NEM ELLENÜNK
A kezdetek kezdetén, amikor az ember csupaszon,
még ősi, vad sejtések közepette kíváncsisággal és félelemmel tekintett körül a Földön,
már megpecsételte sorsát
Gyere lavina, óriás hegyekről!
Dörög az ég. Ordíts, tisztíts!
Sírunk a felhőkkel.
Villanypóznákat lökdös a szél, pörgeti, kicsavarja
harsogó, vad tánc, még és még és még!
harsogó, vad tánc, még és még és még!
Bőgve zúdul a víz, gépek sodródnak benne,
s míg tonnaszám kap lángra a szemét,
tépett elmém kacag!
s míg tonnaszám kap lángra a szemét,
tépett elmém kacag!
Kacag ez elmúláson.
Érezni akarom!
Forró karmok, marjatok szürke valónkba!
Mutasd erődet!
Mi csak porszemek összetapadva sikítunk.
Mutasd erődet!
Tudattalan isteneink temploma helyén
– mely belőlünk épülhetett volna –
egy meggyalázott kripta;
és a pár csepp vér, ami megmaradt igaznak,
gombnyomásra alvad meg?
egy meggyalázott kripta;
és a pár csepp vér, ami megmaradt igaznak,
gombnyomásra alvad meg?
Rothadó betonbőrünk szorít,
a süket ködben zakatoló muszáj, kényelem és érdek.
a süket ködben zakatoló muszáj, kényelem és érdek.
Erdők!
– az élet otthona –
még most eresszétek ránk a vadakat,
ők lakjanak jól, belőlünk!
még most eresszétek ránk a vadakat,
ők lakjanak jól, belőlünk!
Ez ember: féreg!
Dörög az ég! Ordíts! Pusztíts!
Mert hazudtam,
sosem a felhőkkel sírtunk.
sosem a felhőkkel sírtunk.
