Jelige: Ember – Ember (-) sír
Jelige: Ember
Ember (-) sír
Most átok-árban úszhatsz, Ember,
S nyakad körül kígyóként tekeredhet a kender,
Parányi porszem-léted elvész az árban,
Míg tucatáru vagy a proletárgyárban.
Becsukhatod szertelen, széltoló szemed
Remélve, hogy belőled sóbálvány nem mered,
De nem tudod, vagy nem akarod, hogy ellened,
Ki majd mögéd oson, s felmetszi melledet,
Ott rejtőzik minden elforgatott gyújtáskulcsban,
A gyógyszerektől gyérült, haldokló, nyúlánk kútban,
A fölre vetett számtalan reklámtáskában,
Vagy éppen a rádfújt, fojtó kemikáliában
Ez ádáz, álruhás, sziszegő lény,
Kit nem izgat az irtózatos tény,
Hogy levegőnk egyre-másra fogy,
S a víz is, mit óhajtunk, de hogy?
Hogy várjuk éltető életelemünket,
Ha széttárjuk ingünket, feltárjuk kebelünket,
S áhítjuk a rárajzolt céltáblára vetődő nyilat?
Itt már nem segít se ima, se irat,
Ha így folytatod, Isten fő műve, Ember,
Kit most az ősök bírósága elítél, megver,
Mert nem tudod, mit a legprimitívebb állat,
Hogy saját fészekbe piszkításért nem vonunk vállat!
