Jelige: Gilgames – Egy nő az anyósülésen

Jelige: Gilgames

Egy nő az anyósülésen

A teherautó szűk kabinjában ketten szenvedtek. Főleg, a csinos arcú terhes nő az anyósülésen. Már több tucat, hűsítő, mentolos papír zsebkendőt elhasznált, miközben az izzadságtól gyöngyöző arcát, halántékát és nyakát törülgette. Az elhasználtakat a lehúzott ablakon dobálta ki.                                                                                                                                               
– Édesem, ez itt a Művelt Nyugat, - szólt rá a vezető. Itt egykettőre megbüntethetnek a kidobott szemétért.   
A nő nyűgösen elhúzta a száját.                                                                                                                 
– Nem vagyok az „édesed”- feszengett ingerülten. – Nem kellett volna bevállalnom ezt a rohadt utat.                     
A rekkenő hőséget, csak az Alpok vonulatainak közeledése kezdte mérsékelni valamelyest.
A jókötésű, harmincas, napbarnított férfi továbbra is csak a vezetésre összpontosított.                            

– Nem kényszerített senki, – mondta, anélkül hogy feléje fordult volna – nélküled is lezongoráztam volna. 

– Aha, – nyerített fel ideges kacajban – és a zsozsóból meg kihagytál volna. -  Szögezzük le, Günther az én kapcsolatom…    

- Na és ez a ponyvás teherautó?

A férfi jobb kezével cigi után nyúlt. A nő csak fintorgott. 

- Ne félj, kifújom a füstöt az ablakon.  – Tehát szögezzük le, - folytatta a férfi,  - teherautó nélkül nincs megvalósítás. 

-  De mond, már többször is kérdezni akartam, nem Günther-e a gyerek apja? 

- Te szemét !  A nő dühében még jobban izzadt.                                                                                                                             - Azért ha közvetve is, de megpróbáltál engem is madárnak nézni….   

Hallgatott.  A férfi folytatta. 

– A sumákság magasiskolája. Anyámat akartad felültetni, hogy nagymama lesz. Ez egy könnyebben járható útnak tűnt, hiszen érzékeny, időszerű húrokat pengettél nála.

Közben a határátkelőhöz értek. Beálltak a kamionsorba.

– Szerinted ez hosszadalmas lesz, kérdezte a nő, mintha eddig csak csendben ültek volna.               
– Nem hinném – mondta a férfi elgondolkodva és a határállomás személyzetének mozgását figyelte.

– Kilépéskor sem a németek sem a sógorok nem szoktak szarozni. 
- Én csak a mieinktől félek. Az lehet akár nagyon meredek is.

A nő az anyósülésen idegességében még jobban izzadt. A férfi újból rágyújtott és a füstöt  kifelé fújta az ablakon. Az egyenruhásokra vártak. Kisvártatva érkeztek is. Német az osztrákkal vállvetve. A férfi rögvest elnyomta a cigit. A kismama látványán láthatóan megenyhültek. Csak a formaságokat futották át. Intettek, hogy mehetnek.

  Már az osztrák autópályán haladtak, amikor a nő megszólalt. 

-  Gondolod, hogy miattam nem akadékoskodtak? 

- Biztosan – morogta a férfi.

Behajtott az első mosdóval is rendelkező parkolóba.

- Ha minden jól megy, kora reggel leszünk a következő határátkelőnél – mondta a nőnek, miközben a kabin magas lépcsőin lesegítette. 

– Az lesz a rázósabb…

A nő vitte a kézitáskáját neszesszerrel, hogy majd a zuhanyozót is igénybe vegye. A férfi utána szólt:    
- Lehetőleg ne időzz túl sokat.

Haladtak. A férfi észrevette, hogy a nő ülve elaludt. „ Hát igen!”-gondolta -” Ez nem egy világjáró kamion, tágas vezetőfülkével, kényelmes ágyakkal. Jó hogy elaludt, legalább addig sem nyüglődik.”      

Szeretett éjszaka vezetni. „Diszkréten” dohányzott és a rádióból szüremlő halk zenét hallgatta. Néha rápillantott az alvó nőre, aki nem tőle terhes. Úgy egy jó évvel ezelőtt, egy pár hétig meg volt neki is. Aztán rádöbbent, hogy ez nem az a nő, aki hosszútávon elviselhető. Szexis, gátlástalan nőstény ördögként ismerte meg a fővárosi éjszakában. Most védtelenül, kissé nyitott szájjal, mondhatni ártatlan angyalarccal egyenletesen lélegzik. Még így is kívánatos az ujjatlan türkizkék, combjainál kissé felcsúszott kismama ruhájában. Tehát, - szögezte le magában – terhesen a legromlottabb nő is valahogy megtisztul. Mert kiszolgáltatott, mert úgy látszik, anyának lenni valami túlvilági…   De ha az a gyerek megszületik, álmában sem fog arra gondolni,hogy anyuci „fénykorában” mi mindenre volt képes. Számára az anyu, természetesen egy földre szállt angyal. De ő, látta bevetésben. Éjszakai taxisként sok ilyen lányt látott. Azt is, ahogyan többen végezték. 

Annak idején, amikor együtt kavartak, azt csak a nő lakásán tették. Majd világossá vált, hogy nem is az ő lakása. Néha megjelent egy negyvenes, ritkahajú bajszos pofa és az ex- nek, valamint a tulajnak adta ki magát. Követelőzött. „Ez az ő lakása!”- állította és ellenségesen mérte fel a férfit. „- Állandóan váltogatod a pasijaidat!” – jegyezte meg kissé kiélezve. Érezte:  az ex, most mérte fel az erőviszonyokat és tehetetlenségében jobbnak látta megmaradni a száj-karaténál.” – Téged is dob majd, mint egy koszos tampont!”- vetette felé magatehetettlenül. „ – Ez egy fehérmájú ribanc.  „

A volt férj kihívóan állt a gonoszan szemébe vigyorgó nő előtt. Szinte egyforma magasak lehettek. Az ex dühöngött. „- Két éve bitorlod a lakásom! „ Valami gorombaságot szeretet volna a fejéhez vágni.” – Ideje mihamarabb elhúznod innen.”- mondta végül.

Amióta terhes lett és nem talált a gyereknek apát, előszeretettel tetszelgett vajmi sejtelmes özvegy szerepében.  De saját hibájából, már több mint két éve elvált.            

Közvetlen azután, úgymond a fénykorát élte. Az éjszakai életben villogó, jó vágású, playboy allűrökkel megáldott taxis sráccal állt össze. Azzal a típussal, akinek a polgári foglalkozás csak fedőtevékenységként szolgált. Állítólag a nőt „felsőbb körökben” futatta. A srác „több lábon állt”. Pénzváltás és más tevékenység kapcsán is, ismertséget szerzett. Ez okozhatta a vesztét is. Egy szombat hajnalon kirabolva, lőtt sebtől vérzett el saját taxijában. A televízió aznapi híreiben is szerepelt… 

Tehát, a nő az anyósülésen terhes volt, de nem volt özvegy. Aludt. A férfi, vezetés közben néha feléje pillantott. Néha részvétet érzett iránta. Olykor gyűlöletet. Megismerkedésükkor erős fizikai vonzalmat is, de később jobbnak látta csak üzlettársként kezelni.      

Hajnalodott és haladtak az autópályán. Mostanra már,a vezető felőli nyitott ablakon kellemes, friss levegő áramlott.   

„- Legalább alszik”- gondolta. Jó volna, ha magyar határt is átaludná. Az igazi balhé majd csak ott kezdődhet, ha majd a bálázott rakományt és a hamis menetlevelet alaposan ellenőrzik. Akár kemény bukás lehet. A mieink nem biztos, hogy a szívükhöz kapnak  „ a szenvedő terhes nő” látványától. - Nem véletlen a népszaporulat csökkenése - elmosolyodott saját gondolatán. Az üzlet tagadhatatlanul a nő „érdeme”. Ama bizonyos Günther ajánlata volt. A nőt felvillanyozta az adódó lehetőség. A nyerésségből talán egy időre megoldódna a lakásproblémája. Ha sikerül a szállítást akadálymentesen lebonyolítani,a veszélyesnek minősíthető szállítmány, a nagyszülei tanyáján lepakolható. Ők már több éve eltávoztak. 

„- Ott vesztegelhet majd az idők végezetéig!” – mondta lelkesedve. 

A rádióban, a bécsi körgyűrű közelében, már a magyar nyelvű adók is foghatóak lettek. „Sípszó után hat óra. Híreket mondunk”.A magyar nyelvű hírek hallatára, félálmából ocsúdó nő is fészkelődni kezdett. A lényeg, amelyre mindketten felfigyeltek: Második János-Pál pápa magyarországi látogatása. 

– Lehet, hogy ettől még szerencsénk lesz- jegyezte meg álmos hangon a nő. 

–Vagy pechünk… morogta a férfi.  

Közben haladtak. A távolban már láthatóak voltak a határátkelő fenyegető fényei. A nő hírtelen felszisszent. A férfi vezetésközben kérdően pillantott felé. – Azt hiszem… azt hiszem…megindult a magzatvizem…

- A kurva életbe!.... A férfi kétségbeesetten lassított.

.