Ugrás a tartalomra

 

A Déryvé lett Deutsch

A Magyar Írószövetség Írók írókról sorozatában Déry Tiborról idézte fel személyes emlékeit Temesi Ferenc, például, hogy miként lett ő a második újszülött az Óriáscsecsemőben.

Temesi Ferenc

Temesi Ferenc egy Déryhez kapcsolódó novellája felolvasására fűzte fel előadását, amelyet anekdotákkal, irodalomtörténeti érdekességekkel színesített. Az így montázsolt szöveg külön művészeti élménnyé válhatott a hallgatóság számára. A Történet, amely sehogy sem tetszett K.-nak című Temesi-novella Déry 80. születésnapjára, 1974-ben jelent meg, és a Szegedi Egyetemi Színpad Óriáscsecsemő-előadását eleveníti fel. Míg az 1960-as évek a beatről szóltak – vázolta fel a kulturális hátteret Temesi –, a következő évtized a táncházi és színházi mozgalom időszaka volt. Ezek a helyszínek jelentették a kitörési pontokat a fiataloknak, a részvétel egyben ellenzéki megnyilvánulás is volt – ahogy némelyik zenekar koncertjére elmenni felért egy politikai állásfoglalással. Ebben az érában rendezte meg Szegeden Paál István az Óriáscsecsemőt, Déry első és legjobb színpadi művét, amelyet Temesi „a dadaista Ember tragédiája”-ként jellemzett, és a legjobb magyar dadaista drámának tart.

Déry életrajzában Temesi egészen a 19. századik nyúlt vissza: a szegedi család részt vett az 1848-as szabadságharcban, az író Deutsch nevű nagyapja hadiszállító volt a honvédek oldalán, és a Szemere-kormánytól kapta a magyarosított Déry nevet. Az unoka Déry Tibor nehezen vágott neki az írói pályának, kevesen tudják, hogy avantgárd versekkel indult, és rajongott Kassákért. Az Érdekes újságban megjelent néhány írása miatt „szemérem elleni vétség” vádjával perbe fogták – egy ilyen botrány általánosságban jót tesz a kezdő írónak, felhívja rá a figyelmet, fűzte hozzá ironikusan Temesi. S annyiban igaz is, hogy Déryre ezután Osvát Ernő is felfigyelt. A Nyugat közölte több versét és novelláját, mégsem lett a folyóirat szerzője. Hiába volt unokaöccse egy vezérigazgatónak, hiába volt apja jómódú ügyvéd – vagyis biztos egzisztencia várt volna az ifjú Déryre –, ő fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, és sztrájkot szervezett, amivel „kitelt a becsülete” a családban. A Tanácsköztársaság bukása után Déry emigrációban élt Európa több országában, az Óriáscsecsemőt is Perugiában írta 1926-ban.

Temesi Ferenc saját novellája történetével folytatta a múltidézést: először egy diszkóban olvasta fel barátnőjének, aki nem tartotta túl nagyra a művet. A cím erre az első felolvasásra utal, „K” pedig a barátnő, Temesi ifjúkori nagy szerelme nevének a kezdőbetűje. A betűkkel jelölt szereplők valóságból mintázott alakjairól megtudhattuk, hogy a legtehetségesebb színésznek való társuk később belpolitikai tudósító lett, a novella „B” nevű figurája a valóságban Dunai Tamás, ő folytatta végül közülük professzionálisan a színészetet. „ZS” a kulturális előadóságig vitte, „D” beatzenekarban játszott később. Temesi elmondása szerint ő maga azért állt be a színtársulatba, mert kevés volt a férfi szereplő – az Óriáscsecsemőben a második újszülött szerepét osztották rá.

Déry, aki ekkor már neves író volt, hat alkalommal is megnézte az előadást, amelyet az országban több helyen játszottak. Boldog volt, hogy drámája bekerült a kulturális vérkeringésbe, és a fiatalok szeretik. Meghívta őket balatonfüredi villájába, ahol Déry mellett Lukács György pöfékelt elmaradhatatlan szivarjával – Déry a börtönjártak szokásával minden zsebében többfajta cigarettát tartott: Gitanes, Gauloises voltak a kedvencei – mesélte Temesi. Ekkor már kivételezett személyként külföldi lapokat járathatott, évente kétszer kapott kiutazási engedélyt Nyugatra, és több valutát is engedélyeztek neki, mint másoknak. Külföldön fiatalkori szenvedélyének hódolt: kaszinókat látogatott.

Az Illés akkoriban a legtöbbet játszó vidéki zenekar volt – londoni nyilatkozatuk miatt nem léphettek fel Budapesten –, és Balatonfüreden is gyakran megfordultak. Déry már dolgozott a Képzelt riport című kisregényen, és Illéséknek ajánlotta, hogy a színpadi változatot megzenésítsék, de ők „Piciék”-hez irányították, vagyis a Presser Gábor vezette LGT-hez. Presserék alkották meg aztán az évtizedekig játszott darab zenéjét.

Temesi Ferenc gyerekfejjel ismerte meg Déryt, az Emil és a detektívek című népszerű Kästner-gyerekregény olvasásakor. Egyetemistaként aztán már a szakdolgozatát is a neves szegedi elődről írta, aki többször meghívta őt otthonába. Mint Temesi elmondta, ezért is emlékezetes számára a Déry-díj, amelyet Réz Pál alapított, és korábban kapta meg, mint a József Attila-díjat. Az író megértően viszonyult ahhoz is, amikor a Rákosi születésnapjára 1952-ben kiadott gyűjteményben felfedezte Déry esszéjét – megbocsátott neki, fogalmazott, mert ha valakit ebben az időszakban felkértek egy ilyen antológiához, és nem írt, az a pályája végét jelentette.

Déry legjelentősebb megfilmesített alkotása a Szerelem, Makk Károly rendezésében. A Simon Menyhért születését szintén vászonra vitték, de Temesi szerint az elbeszélés nem volt jó „alapanyag” a feldolgozáshoz. Tervezték A kiközösítő című regény megfilmesítését is, de ehhez az író nem járult hozzá.  Előadása végén Temesi Ferenc a közönség véleményére volt kíváncsi: mondjanak  számukra kedves Déry-műveket. Hogy milyen sokszínű és maradandó az életmű, azt az elhangzott címek is bizonyították: Niki, Alkonyodik, a bárányok elvéreznek, A napok hordaléka, Kyvagiokén, és még sorolhatnánk… 

Ferdinandy György és Temesi Ferenc

 

Szöveg és fotók: Csanda Mária

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.