A hónap alkotója – Sós Dóra: Az oneironauták tévedése – versciklus kaleidoszkóppal
AZ ONEIRONAUTÁK TÉVEDÉSESÓS DÓRA VERSCIKLUSA
καλειδοσκόπιο φωτογραφίες του συγγραφέα
„... Abszolúte csak önmagamat választhatom,
és önmagam ezen abszolút választásában áll a szabadságom,
és csak amennyiben abszolúte önmagamat választottam,
tételeztem abszolút különbséget,
ti. a jó és a rossz közöttit.” (Kierkegaard)
Nem a létezés a rejtély,
hanem a lét megértése.
Mert az értelmezés korlátokat ér,
miközben a lét egységében adott.
Megértés és megélés között
nem fokozati különbség van,
hanem minőségi.
Mert más célt tételeznek,
és más irányba visznek.
Míg a megértés megsokszorozza a világot,
a megélés csak önmagát mutatja föl,
teljes egyszerűségében.
Az egyik viszonyít, a másik leválaszt,
és nincs rossz választás,
csak más út lesz belőle.
Az aranyhal
Hüpnosz otthona időtlenített,
a Sötét fény birodalma.
Három fia
Morfeusz,
Phobetor és
Phantasztosz.
Arctalan formái az erőnek,
az álomvilág vak kecskéi,
akik őrzik és fenntartják a rendet.
(Mert áramlás az álom,
a létbe vetettség mozgalmassága.)
Morfeusz formálja az álmot.
ő teremti a megélhetőt,
varázslatossá Phantasztosz teszi,
és Phobetor teremti a tér világát
és annak összes lényeit.
Így szól az álomvilág mitológiája.
Hogy is érthetné meg az aranyhal,
hogy mi a víz, mi az üveg,
s mi az az üvegen túli változatosság,
ami körbeveszi őt,
túlmutat határain?
Gócok és félelemlények
Az álomtér sűrű terét
láthatatlan gócok telítik.
Parazitagócok,
állandó összeköttetésben
álomlények légző, vándorló,
remegő, kutató, szendergő,
jajgató, születő tömegével.
Aki alábecsüli a láthatatlan rémeket,
nem ismeri őket igazán.
Aki nevet ad nekik,
nem birtokolja őket.
Akivel ott vannak,
az nem szabad többé.
Mozgása a gócokat formázza,
és ha feledi is ottlétüket,
ők alakulnak s alakítják
minden tudatos & önfeledett pillanatban.
Minden megtestesülést név követ:
A Félelemlények ragaszkodóak.
Barátaink. Sétálunk a sötét fényben,
megnyugszunk egymás vállán,
s feltöltődünk az ölelésben.
Az oneironauták
Az oneironauták nem úgy mondják: álomvilág,
csak világ. Az egyetlen létező, ismert világ.
Léthelyzete adott, semleges.
Minden törvénye,
szabálya,
jelensége
& történése
normateremtő.
Az összeolvadás a legfőbb erény –
mikor az álomlény élményei
a többiek élményeinek pontos mása,
a teljesített élet.
Az összeolvadás az oneironauták útja,
a szokás újraélése, előjel nélkül.
Ha nincs ébredés, nincs meghasonlás.
A tudatos álmodók
Jó-e ez így, ahogy van?
A Léthe vizének folytonos áramlásában
elhaladó élet: mesterséges altatás.
Szendergés az álomtérben,
amikor az álomhalál csak újabb álomba vet.
A Másik világ.
A másikhoz képest
Én-mi-vagyok?
A tudatos álmodók függésének súlya más.
Az időt tanulják és élik, két külön szálon,
állandó egyensúlyvesztésben.
Ami az álom után jön, csak újabb álom.
Jó-e ez így, ahogy van?
A kakasok és a szentek
A harcos fényben létező.
Az éberlétnek ritkás gócai közt
kevesebb részlet akad.
Ez egy egyszerű világ.
Egyszerre nehéz és könnyű,
őszinte és véges.
Az oneironauta álmára ébred,
elhagyja a Léthe vizét,
az álomvilágot,
a sötét biztonságot.
Mikor felér a fényre,
szúrja a tüdejét
a kristály-levegő,
bántja a szemét
az üres fény.
Elfogadta egyszeriségét.
A sebzés igaz, a sérülés valós.
A múlt megmérettetett, és könnyűnek találtatott.
„Egyszeri vagyok.”
Hármat rikolt a kakas.
A levegőlény
Megbocsát.
Érti.
Hátrahagyja.
Mert a fényben a kakas nem mágiaállat,
csak egy madár.
Sárkányok
A tudat nem érték és nem átok.
Az csak megtörténik.
A rossz nem akkor oldódik föl,
amikor megértjük,
és nem akkor szűnik meg,
amikor elviselhetővé válik.
Sárkányt látni,
sárkányt kiáltani,
majd együtt élni a véréhes sárkánnyal
nem az érdemek érdeme.
Csak a hiúságok hiúsága.
A harcosok titka
Nem titok, hanem munka.
Az elrejtetlen út.
Milyen alakja van a megértésnek?
Horizontális? Sporadikus?
Önmaga farkába harapó kígyó?
A megértés szétszálazza a világot
ez egy szál.
az is egy szál.
te is egy szál vagy.
A szál olyan szál,
amire más szálak rászálazódnak.
Széttartó és felold,
kérdez és átnevez.
Uroborosz véges vagy végtelen?
Ah, a megértés bonyolult.
Elnézném örökre.
A harcos nem megért, hanem megél,
véges önazonosságban,
egyszeri döntésének
bizonyosságában.
Tett. Tett. Tett.
Így lép a harcos a fényben.
Tett. Tett. Tett.
Nyomai láthatóak maradnak,
mindegy, nézik-e.
