Verselj a nyárra – vasak – Hyross Ferenc verse
Verselj a nyárra!
vasak
Hyross Ferenc verse
mint egy bontás alatt álló vonat és persze,
hogy inkább csak bomlik, mint bontják.
arcom fölé borított üres bordakosár,
csarnokszerkezet. szilánkok még épp,
rozsda, rohadó vasak már nagyon. nyár
van, a fű benő a darabok közé, benő a
réseken, távolról zizeg, hallani lehet az
elektromos zöldet, aztán a kialvó izzást,
ahogy lassan beáll az éjszaka és
lefoszlanak a színek, csak neon marad és
csodálatos sötétség, újra meg újra. a
halott gépekben madarak, egészen apró
madarak alszanak, kétségtelenül. az
állványzatokon bogarak szedik ízekre
egymást, bogár-részekben lakik minden
emlékem. páncéljukon vésett erek, fém-
fényű térképek, mintha úgy raktam volna
én is össze őket, és mégis, mint a vasak,
idővel összeidomulunk, összeötvöznek,
szegecsekkel és csavarral tesznek egybe,
vezetem a hőt, az áramot és már soha nem
leszek egyedül, soha nem is halok meg.
