Ugrás a tartalomra

 

Verselj a nyárra! – Szemtanú – Szokolay Zoltán verse

Szokolay Zoltán

 

 

Verselj a nyárra!    

                  

Szemtanú
Szokolay Zoltán verse
 
 
Villogó lámpás emberárnyak
a júliusi éjszakában
Jézus Krisztusra rátaláltak.
 
Tanakodnak, hogy vízbe fojtsák,
avagy a nyílegyenes úton
kábelköteggel verjék végig.
 
Ő meg csak gubbaszt egy gödörben,
magzatpózt vett fel, visszavágyna
az anyaméhbe, ott szerették.
 
Arcát vércsíkok barázdálják.
Nem passiót látsz. Gyilkosságot
élőben, világcsatornákon.
 
Feje gurul, mint pöttyös labda.
Az emberárnyak elvonultak.
Jutalmat oszt már felbujtójuk.
 
Soha semmi nincs megtorolva,
csak megbocsátva, megbocsátva.
Csend van. Telihold vörös fénye.
 
Maradj, ne moccanj, hagyd a verset!
Nem láttak meg, tapadj a fához!
Gondolj egy tengerparti nyárra!

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.