Verselj a nyárra! – Szemtanú – Szokolay Zoltán verse
Verselj a nyárra!
Szemtanú
Szokolay Zoltán verse
Villogó lámpás emberárnyak
a júliusi éjszakában
Jézus Krisztusra rátaláltak.
Tanakodnak, hogy vízbe fojtsák,
avagy a nyílegyenes úton
kábelköteggel verjék végig.
Ő meg csak gubbaszt egy gödörben,
magzatpózt vett fel, visszavágyna
az anyaméhbe, ott szerették.
Arcát vércsíkok barázdálják.
Nem passiót látsz. Gyilkosságot
élőben, világcsatornákon.
Feje gurul, mint pöttyös labda.
Az emberárnyak elvonultak.
Jutalmat oszt már felbujtójuk.
Soha semmi nincs megtorolva,
csak megbocsátva, megbocsátva.
Csend van. Telihold vörös fénye.
Maradj, ne moccanj, hagyd a verset!
Nem láttak meg, tapadj a fához!
Gondolj egy tengerparti nyárra!
