Ugyanaz a ház – Lőnhárt Melinda verse
Ugyanaz a ház
Lőnhárt Melinda verse
Ez az a ház, ismerem.
Itt éltem egykor.
Ő is itt volt,
Ez az a ház.
Csak három évet kellett volna várj, apám, és reggelente nem lett volna több vasalóval szétolvasztott világoskék nyloninges és piros nyakkendős, pioníros, se poroszkék szarafános kapkodás, nem idegesített volna az utolsó percekben hajkurászott hajpánt, se karszám.
Csak három évet kellett volna várj, és megmutatnám, hogy most már minden más: nincs tanár elvtársnő, se tanár elvtárs. Nem hinnéd el, pedig szombaton nincs iskola, vasárnap páros-páratlan autószabályozás, nincs kenyérjegy, nincs liszt-cukor-vaj-olaj-tojás-porció, nincs hússor, tejsor, nincs sorbanállás, nincs tolongás.
Mi nem oroszul, mi már angolul tanulunk. Már nem a Volga, Volga, máty rádnájá, és nem a knyigá és a kárándás, most már az Edelweis és a Please to meat you és a Hello és a Hi és a Yes és a No, és a Pink Floyd, na, azt ha láthatnád, a Fal, a videó!
(És anya mondta, hogy a gyárban se lesz több pártgyűlés, de lesz majd a templomban vallásóra és konfirmáció.)
Hát látod, apa, három évet kibírhattál volna még te is, hogy értelme legyen a halálnak, meghalhattál volna az utcán, a múlt hónapban, decemberben, rád lőhettek volna a Főtér sarkán, akár Luchiánra, a rajztanárra, vagy a sörgyár falára is odarobbanthattad volna agyad rózsáit, véred, ahogy nagymama mondja, egy jobb világért, a szabadságért, értem.
De hogy egy kocsmai verekedésben!...
Most már örökre minden más, és most már örökre Pink Floyd, és Confortable Numb.
Ma újra varázsló vagyok,
Mézszínű borostyánkövem
Buborékából életre lehellek:
Teljesítsd kívánságom!
Bújj elő, te vezess, te
Segíts, ha kell, hetvenhétszer is,
Ami volt, újra látni kívánom.
Irány a konyha. Így, mezítláb, talpam alatt jéghideg vinillin.
A kopott konyhaajtó, a kilincs, éppen a kilincsig érek.
Nagyapám kávét főz, elnyomja szivarját, bömböl a rádió,
Lehalkítja, majd elzárja a gázt: – Jó reggelt, csillagom, jaj, meg ne fázz!
Felkap, asztalhoz ültet. Én ülök s hallgatok,
Még ma is ott vagyok, s ez ugyanaz a ház,
Bár régen más, nekem csak ugyanaz, csak ugyanaz a ház.
