Illatmozi

Napok óta kókadozom a kánikulában, és szabad perceimben rosszkedvűen görgetem a képernyőn a megkergült világ hagymázas híreit. Puccsok, tömegmerényletek és ámokfutások vérzivataros újdonságai közt bóklászva rezignáltan állapítom meg, hogy a fejlődés világszerte az egy főre eső borzalom tekintetében is egyre szédítőbb. A rafinált kegyetlenségek lelőhelyei pedig immár nem csupán horrorfilmek, brutális internetes videók vagy elmebeteg komputerjátékok. Elég, ha bekapcsol az ember egy hírműsort, és már zúdulnak is a nyakába, a soros természeti katasztrófák társaságában.

De most végre megakadt a szemem egy tudósításon, mely lelket önt belém. Reményt ad a szebb jövőre. Lesz még szőlő, lágy kenyér – valamint illatos mozi is lesz. Pontosabban szagosfilm, a hangosfilm analógiájára. Persze vannak már ilyen kísérletek, de aki próbálkozott vele, tapasztalhatta, milyen kezdetlegesek még. Csak hát micsoda nevük van! 4D – azaz négy dimenzió!!! Úgy látszik, a fizika is sokat fejlődött az elmúlt időszakban, ugyanis amikor én tanultam szegényt (bevallom, az átkosban), még csak három árva dimenzió lézengett a valós világban. A többi a matematikusok agyában tanyázott. Igaz, az időt is nevezték jobb híján negyedik dimenziónak, de itt megállt a köznapi tudomány. Művanília-illatot vagy moziszék mímelte farbarúgást a korábbi, fantáziaszegény időkben senkinek sem jutott volna eszébe külön dimenziónak elkeresztelni.

Ám vissza a reménykeltő hírhez. Szóval azt olvastam, hogy német földön, ahol hagyományosan annyi jó dolog terem – mármint nem a földjükön, azt elfeledhetjük, hanem a kiművelt emberfőikben meg azok gyakorlóterepén, az egyetemeken, kutatóintézetekben és hasonló kies helyeken – tehát német földön, egészen pontosan Berlinben készen áll már egy gigantikus masina, amely „illatsávval látja el a filmet, és szagszimfóniákat lehel ki”. A neve Smeller 2.0, vagyis természetesen egy angol szó, hiszen a németek is rég maguk mögött hagyták azt az atavisztikus kort, amikor még saját nyelvükön nevezték meg a fontosabb dolgokat, mint például Kindergarten, Blitzkrieg vagy Konzentrationslager.

Rózsaszín ködben, az említett virágok illatát is érezni vélvén merengtem el az emberiség e rég várt legújabb jótevőjének áldásos tevékenységéről. Előre remeg az ember orra a boldog izgalomtól, ha elképzeli – mármint nem az ember, hanem az orra, olvasták Gogolt, nem? –, hogy négydimenziósan élvezi a kényelmes moziszékben ülve Gül Baba kertjének szépségeit, netán egy húsvéti locsolkodós komédiát (miközben a mennyezetről nyakon öntik pacsuliutánzattal), esetleg egy lucullusi lakoma megfilmesítését követi szemével, fülével és orrával (hamburgert vagy pattogatott kukoricát majszolva és üdítőnek álcázott ragacsos levet szopogatva).

De mi van akkor, könyököl fel az emberben a mindig benne bujkáló Lucifer, ha nem az Ezeregyéjszaka fűszerbazárja vagy Madame Pompadour budoárja a helyszín? Hanem, mondjuk, a Tóték budija? Vagy világháborús csatatér hónapok óta temetetlen holtakkal, dögtemető, afrikai szeméttelep, büdösbarlang, kéngyártó üzem? Én mindenesetre széles ívben elkerülném azt a mozit, ahol a legújabb Halív-úti szuperprodukció, a Görényfesztivál 4-5 dimenziós változata szerepelne műsoron.