Verselj a nyárra! – A nyár cigánylánynak öltözött – Oláh András versei
Verselj a nyárra!
Vigye magával az Irodalmi Jelen lírikusait, nyáron se feledkezzen meg a versről! Lapunk Verselj a nyárra! címmel lírai zsebrovatot indít, ahol szerzőink nyárral kapcsolatos impresszióit olvashatják. Tudja meg, hogyan nyaral a költő, mit gondol a forró évszakról, milyen képzettársításokra ihleti a nyár. Elsőként Oláh András verseit ajánljuk figyelmébe, aki szerint a nyár cigánylánynak öltözött.
A nyár cigánylánynak öltözött
Oláh András versei
[arról a nyárról beszélek]
arról a nyárról beszélek
amikor a parti fövenyen
kapkodva – nehogy meglássanak –
remegve bizalmadba fogadtál
komisznak találtuk a nap hevét
panaszosan bámult ránk a ledobott bikini
s belénk fészkelte magát az álnok izgalom
kapaszkodtam beléd
mint uszadék-fába a sistergő hullám
s tested rejtekéből hunyorogva
lestem lopott szoknyáját a nyárnak
mely vízben hancúrozó cigánylánynak öltözött
s nevetve fröcskölte ránk pajkos örömét
ha nem leszek
fény szitál majd a redőnyök rései közt
s csak egy szorgos harkály hangja
könyököl bele a duzzogó csöndbe
te az ágyadon fekszel
szemed még az édes álom terhétől nehéz
de az ébredés mohóságával
kezed már kezemet keresi:
riadtan markolássza az üres ágyat
– lyukas ladikjaikkal ekkor
merülnek el végleg az álmok
benned is kialszanak a kikötői fények
de néha magadhoz engedsz még
akkor is ha már nem leszek
