A kolozsvári mesélő – 100 éve született Méhes György
Munkássága a polgári irodalom szerves része, hidat képezett Kolozsvár és Budapest között – hangsúlyozták az előadók Méhes György születésének századik évfordulóján, a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett ünnepségen. Nagy Levente, az író unokája bejelentette a Méhes György Alapítvány létrejöttét, amely az írói hagyaték ápolását és a fiatal szerzők támogatását hivatott elősegíteni 100 millió forintos hozzájárulással.
„Vesszőparipája minden épeszű embernek van, aki elég okos ahhoz, hogy egy kicsit bolondos legyen. S ha jól lovagolja meg őket, az örömtől és jókedvtől sokáig fiatal maradhat. Fő az, hogy amit teszel, teljes lélekkel cselekedd” – kezdte ünnepi laudációját Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke. Ezzel a Méhes György-mottóval előrevetítette az író életfilozófiáját, amely elengedhetetlen a megmaradáshoz a kisebbségi létben. Méhes György 1916. május 14-én született Székelyudvarhelyen. Az író multikulturális közegben nevelkedett és élt, ahol „jól tudta, az erdélyi magyarság megmaradása és gyarapodása nem képzelhető el románok, szászok és zsidók nélkül” – emelte ki Szentmártoni János a transzszilvanizmus eszméjét hirdető író elképzeléseit az erdélyi létről. Kós Károly után ő volt az – folytatja Szentmártoni –, aki fontosnak tartotta a különböző kultúrájú nemzetek békés együttélését. Méhes Györgyre Márai Sándorhoz hasonlóan polgári íróként tekinthetünk, míg utóbbi a Felvidék és Vajdaság hangulatát ragadta meg, addig Méhes az erdélyi kisebbségi lét problematikáját dolgozta fel, az ottani életérzést integrálta műveibe. Ezzel a gesztussal az Írószövetség elnöke a polgári kánonban helyezte el Méhes György munkásságát.
Prőhle Gergely, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára nyitóbeszédében úgy emlékezett meg az íróra, mint aki hidat képezett Kolozsvár és Budapest között. Méhes egy sajátos Kolozsvár-érzést ragadott meg műveiben, az olvasók elé tárta a város mikrokozmoszát. Prőhle emlékeztetett, ezzel a nagy erejű Kolozsvár-képpel előtte csak Bánffy Miklós írásaiban találkozhatunk, vagyis Méhes György nemcsak az aktuális életérzést ragadta meg, hanem egy hagyományvonalat is tovább épített. Prőhle úgy vélte, a modus vivendi Méhes Györgynél a magyar identitás megőrzését jelenti egy sokrétű kulturális közegben. Színházi munkássága is közösségszervező és -összetartó erő volt, a kultúrába vetett bizalmat táplálta.
A derű mindig ott volt az arcán
Prőhle Gergely mellett Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója is kiemelte Méhes György munkásságának azt a szegmensét, amely a fiatal generációt szólítja meg, mivel az író első sikereit a gyermek- és ifjúsági könyvek hozták meg, valamint a Napsugár című gyermekfolyóirat szerkesztője is volt. Az új generáció számára azért meghatározó a nagy mesélőként emlegetett Méhes munkássága, mert szerintük követendő értékrendet mutat fel, kapaszkodókat nyújt a labilis erkölcsű világban. Csorba Csilla a kolozsvári Erdélyi Magyar Írók Ligáját nevezte meg szellemi örökösnek, amely az író Kossuth-díjából létrehozta tiszteletére a Méhes György-nagydíjat. Az elismeréssel egy-egy életművet, az erdélyi magyar irodalom szolgálatát, továbbá egy kiemelkedő szépirodalmi alkotást jutalmaznak, a Méhes György-debütdíjjal pedig a legtehetségesebbnek ítélt első kötetes alkotót tüntetik ki.
A család képviseletében Nagy Levente, Méhes György unokája vett részt az esten, mivel az író gyermekei a párhuzamosan zajló kolozsvári rendezvényeken vettek részt. Nagy Levente bejelentette a Méhes György Alapítvány létrejöttét, amely 100 millió forinttal szeretné támogatni az életmű még hátramaradt feldolgozását és ápolását, emellett a fiatal generáció költőinek és íróinak anyagi és szellemi támogatását. Nagy Levente köszöntötte a díszvendégként jelen lévő Latorcai Jánost, az Országgyűlés alelnökét is.
Nagy Levente, az író unokája
Az est második része színházi élménnyel szolgált a közönségnek: Jordán Tamás és Lukács Sándor színművészek Méhes György Jerikó című színpadi művéből olvastak fel részleteket. Az előadók röviden kommentálták is a részleteket a közönség számára, rávilágítva az összefüggésekre a könnyebb befogadáshoz. Szerintük Jerikó maga a kommunizmus szimbóluma, melyet a nép megdönthetetlennek ítél, viszont a falon túlról mégis behallatszik a pusztaiak kürtfújása, ami elbizonytalanítja Jerikó lakosait, és leküzdve minden elnémítást, fellázadnak a szabadságért a város vezetősége ellen.
A budapesti megemlékezéssel párhuzamosan Kolozsváron két eseménnyel készültek az író centenáriumának megülésére. Csütörtökön, május 12-én a Bulgakov Irodalmi Kávéházban Marosán Csaba színművész olvasott fel Méhes György műveiből, az est díszvendége Mile Lajos, kolozsvári magyar főkonzul, Méhes György gyermekei, Sárkány-Nagy Erzsébet és a kávéház tulajdonosa, Nagy Elek voltak. Az írót Karácsonyi Zsolt, az E-MIL elnöke méltatta. Szombaton este a kolozsvári magyar főkonzulátuson folytatódott a megemlékezés, a hatodik alkalommal megszervezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül, ahol felolvasták az író Földi istenek című egyfelvonásos színdarabját. Az est házigazdája Albertné Simon Edina konzul volt, díszmeghívott Szőcs Géza, Orbán Viktor miniszterelnök kulturális tanácsadója, illetve Méhes György gyermekei voltak.
Sárkány Tímea
