A bizonyíték – Petőcz András verse 1956 emlékére
A költő szülei
Petőcz András
A bizonyíték
Az apám ide rejtette el a párttagkönyvét,
mondod, és mutatod a könyvespolc alatt
a parkettát, óvatosan nyomod le az egyik
deszka végét, aztán, amikor felemelkedik,
elfordítod ---, a rés alatt ott az a kicsi odú,
meglepően nagy, sok minden belefér, látod?,
kérdezed, később fényképeket mutogatsz,
ilyen volt azokon az őszi napokon az apád,
aki mehetett volna messze, a nagybátyjához,
Amerikába, a forradalom után, de maradt,
hogy miért is, nem tudod ma sem, talán épp
gyávaságból, vagy mert nem tudott nyelveket,
vagy talán mert éppen egyéves volt a fia,
talán csak ezért,
a párttagkönyv a padlódeszka
alatt penészedett évekig, nem nagyon kellett
senkinek, mondod, lehajtod a fejed, mintha
szégyellnéd, hogy volt ez a rejtekhely, volt
az a párttagkönyv, ami azon az őszön veszélyes
lehetett volna az apádra, aki bezárta akkor
a lakásba az anyádat, mert az meg tüntetni
akart, "nem csinálunk forradalmat", szólalt
meg az apád, és felpofozta az anyádat, meg
agresszív is volt nagyon, mert félt, az egyéves
fia meg sírt, mert éppen jött a foga, meg nem
volt már teje az anyádnak, és közben a lövések,
a Kálvin tér felől, meg a tankok ---, miközben
a bizonyíték ott lapul, bent a padlórésben ---
