Műveljük kertjeinket – írók a nyárban – Hegyi Botos Attila: Kefalóniai széljegyzetek
Nyári sorozatunkban arra kértük az Irodalmi Jelen szerzőit, küldjenek képeket kertjükről vagy nyaralóhelyükről, és írjanak hozzá pár sort, mit jelent számukra a bekerített, saját vagy épp a végtelen, a természet birtokolta kert. Hegyi Botos Attila Görögországban bolyongott családjával, ahol az istenek kertjeit fotózta és verselte meg.
Hegyi Botos Attila
Kefalóniai széljegyzetek
1. MONITORING
Παρακολούθησης
Nyári délután, partszéli hegyszakadék, közel júliushoz.
Szélirány: K-ÉK Szélerősség: 6, 5 km/h Széllökések: 11 km/h
Hőmérséklet: 23°C Felhőzet: 80% Páratartalom: 68% Légnyomás: 1003 mb
Csapadék: 4, 3 mm Növénytakaró: túlnyomórészt Pinus halepensis,
Cistus creticus, Thymus capitata, Sarcopoterium spinosum,
Ptilostemon chamaepeuce, Hypericum aegypticum
Kőzet: sekélytengeri karbonátok,
konglomerátumok fosszíliákkal (Pecten, Cerithium etc.)
Parti fészkelőhelyek: Larus argentatus
A tengerbe hullt szikla árnyékában épp
egy Thalassoma pavo-ajakoshalpár kergetőzik,
pár km-rel északkeletre Szent Gerasimos
az öbölre táruló lankás, aszfodéloszillatú magasban
megpillantja a sziklaüreg hívogató nyílását,
miközben Jeruzsálem olajfáira gondol –
valamelyest távolabb, a megrezzenő ciprus tövében
Karpokratész megáldja gyermekét, Epiphanészt;
körül az anyaföld megrendül, a történelem véget ér,
összerogynak több ezer év szülőházai.
Az ég acélkék, vigasztalan. Eső szemetel.
Csak idebenn – sziklában, növényben, tengerben látni
a készülő napot.
2. ÁTJÁRÓK
Περάσματα
Az a madár,
a mélyben kéklő ég ezüstsirálya
pontosan két nap és huszonegy óra múlva
négy öböllel északabbra fog keringeni
nyílt vízre először emelkedő fiókája felett.
3. ASPROS VRAKHOS
Άσπρος Βράχος
Ezt és csakis ezt
tudni, míg születünk,
élünk és halunk.
4. OROS AINOS
Όρος Αίνος
Furcsa, hogy erről a helyről,
ebből az újra- meg újraeszmélő látószögből
még hány kép fog születni az eget faggató sétákon,
hol az orom, a főváros,
hol a sziklatemplom fölötti gerincről közelítve,
többnyire a golgotavirággal futtatott kerítés tövéből,
a legkülönfélébb napszakokban, fényviszonyok
között. Újabb s újabb vallomások az istenek hegyéről,
az ainuk sziklafészkéről, a fellegekbe burkolt őserdőségről,
mely akár a Megas Soros áldozati füstje,
nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, csak jelez.
Ezúttal sem térhetsz haza.
5. ITHAKA
Ιθάκη
Ülni a szélfútta, kiürült fedélzeten,
szilánkos fények, hullámok között,
órákig bámulni, míg szemedbe tolul
és ég és ég –
csak képzeletben kötni ki Vathiban,
a legszelídebb öbölben,
az első s az utolsó
pillanattal veszíteni el ma is
Ithakát.
6. AZ UTOLSÓ KÉP
Η τελική εικόνα
Ahogy kirajzolódik a Peloponnészosz,
a tarka megaronoké, a lakedaimóniaké,
az eperfákból szőtt történeteké,
és ahogy villanásra kirajzolódsz magad is,
szikrázva a vízen.