Kilincs, ágy, határállomás

A kilincshez nemcsak szimbólumok tapadnak,
hanem a kezem is. Az ágy igazságát
nemcsak a kopott, kockás pléd takarja,
hanem a testem is. A határállomás
értelmetlen, percegő csöndjében nemcsak az őr
oly bús és mozdulatlan, hanem a múltam is.
A virágládáim helyén, az üres rácsokon
nemcsak az eső ver, körben a balkonon,
hanem a szívem is. A kilincs volt az első,
rajta a kezem, nincs rajta a keze.