Lapszám- és könyvbemutatót is tartott a Parnasszus folyóirat és kiadó az Ünnepi Könyvhét előtt. A két, nagy érdeklődés mellett zajló eseményről Payer Imre és Gulisio Tímea tudósított.

A tematikailag és formailag is sokféle Nádasdy-versek úgy egyensúlyoznak a komolyság és a könnyed elegancia határán, mint kötéltáncos New York felhőkarcolói között. Ahelyett, hogy eldönteném, ez a végletekig komoly és felszabadultan őszinte kötet hol helyezkedik el a Nádasdy-életműben, egyszerűen csak hadd örüljek annak, hogy a szerző tudatában van „locsolási felelősségének”, és hogy a Jól láthatóan lógok ittben végső soron győz az élni akarás.

Jelen esszében olyan reprezentatív kortárs magyar költők verseit fogom vizsgálni, mint Kemény István, Géher István, Bíró József, Nádasdy Ádám, Jónás Tamás, Rónai-Balázs Zoltán, Böszörményi Zoltán vagy Payer Imre. Lírai beszédmódjuk látszólag teljesen eltérő, mégis mindegyikük költészetében – elsősorban inkább tematikai-motivikus szinten, semmint az elsődleges lírai beszédmód szintjén – felfedezhetők hasonló törekvések és üzenetek, már amennyiben a kortárs magyar költészet kapcsán szabad az értelmezőnek az „üzenet”/„jelentés” terminusokat használnia.

Térerő itt sincs, fák bőven, a mogyoróhegyi kilátás felülmúlhatatlan, de ott van kárpótlásul a medence – hasonlítgatom egy veterán rutinjával a két helyszín közti különbségeket, pedig ez még csak a második FISZ-táborom. Idén a Szokolya melletti Királyréten, július 18–22. között.

Távoli beszélgetés Nádasdy Ádámmal, az Irodalmi Jelen Nagydíjasával, a májusi hónap alkotójával az Isteni Színjátékról, Shakespeare-fordításairól, főbb költészeti toposzairól és a Bánk bán 2019-ben megjelenő mai magyar fordításáról.

Nádasdy Ádámról, -tól, -nak

"a magam állatorvosa vagyok,
én döntöm el, vannak-e sebeim
és kell-e őket nyalogatni"

Hamarosan kétszáz éve lesz, hogy napvilágot látott Katona Bánk bánja. Szövege ennyi idő után már régies, nehezen érthető – eredetileg is nehéz volt, mert Katona sűrű, drámai versezetet írt. Ezért elhatároztam, hogy lefordítom a művet mai magyar prózára, hogy kortársaim pontosan értsék, mit mond (és mit nem mond!) ez az izgalmas szöveg. A fordításom ugyanazt és ugyanott mondja, mint Katona eredetije. (N. Á.)

Az ágy igazságát
nemcsak a kopott, kockás pléd takarja,
hanem a testem is.

Tele szájjal megy a licit, néha rá is dobnak picit,
ki hányat ölt, mennyit lopott, adót csalni ki hogy szokott.

Csakhogy én
a magam állatorvosa vagyok,
én döntöm el, vannak-e sebeim
és kell-e őket nyalogatni

Kihirdették a Petőfi Irodalmi Múzeum „Egyszóval… a költészet” című pályázatának nyerteseit, akik között jeles irodalmárok is akadtak. Az ünnepélyes díjátadón nemcsak a győztesek műveiből, de Arany szerkesztői levelezésének remekléseiből is meghallgathattunk néhányat, s ez máris megalapozta a jó hangulatot.

Augusto de Campos brazil költő, fordító, vizuális művész vehette át a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat szombaton Pécsett. Az eseménysorozat Budapesten folytatódott vasárnap, ahol két kiemelkedő műfordítót jutalmaztak, és a díjátadót szó szerint színes előadások, performanszok kísérték.

„Lehet érdekes, ha valaki arról ír, hogy ő olyan, amilyen, de nekem érdekesebb arról írni, hogy én tulajdonképpen nem olyan vagyok, mint amilyen szeretnék lenni, és olyan sem szeretnék lenni, amilyen vagyok, de azért mégiscsak olyan vagyok, tehát valamiféle konfliktus van a vágyaim és az életem között” – vallja költészetéről Nádasdy Ádám, akivel műfordításról, emlékezésről és a nyelvről is beszélgetett Hevesi Judit.

Az idei FISZ-táborból nem kisebb literátus személyiség tudósítja olvasóinkat, mint Török Sophie. Aki civilben az Irodalmi Jelen friss díjazottja, Borcsa Imola neve mögött bújik meg.

„Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy íveljen” – idézi Pilinszky János szállóigévé lett mondását Szokolay Zoltán, aki Nádasdy Ádám legújabb verskötetére is találónak érzi ezt a megállapítást.

Nádasdy Ádám 70. születésnapjára jelent meg Nyírj a hajamba című verseskötete. A közelmúltban megnyílt Magvető Caféban a költővel Nyáry Krisztián beszélgetett – nemcsak költészetről.