Eltérni az origótól
„Hiába tűnök komplexnek, a gondolkodásmódom roppant egyszerű!” – hallhattuk Dezső Katától a Kis szimpla kávézóban, ahol bemutatták Akiket hazavártak című debütkötetét, amely az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában jelent meg.
Vajon Kata kötete komplex, roppant egyszerű gondolatokkal, vagy egyszerű, komplex gondolatokkal? A rejtvényt még nem sikerült megfejtenem, de az ajándékot a kezemben tartom. Csodaszép borítója van. Színes, de nem tarka, nem csilivili, meghökkent, de mégsem riaszt el. A kivitelezés Szentes Zágon kiváló munkája.
A szerző debütkötetét olvasva rengeteg kérdés fogalmazódik meg. Smid Róbert, a költő beszélgetőtársa összegyűjtött néhányat ezek közül, a verseket Molnár Enikő színművész olvasta fel.
Olvasóként a címmel találkozunk először. Felvetődik, hogy kiknek szólhat. Kik azok, akiket hazavártak? „Jelen esetben mindenki, a megszólalón kívül. A cím már a könyv megszületése előtt megvolt. A versekben ez egy közös érintkezési pont” – vallja a szerző.
(Fotó: Bánkövi Dorottya)
Összekapcsolja a hazavárás, haza, útkeresés témaköröket. De nem a tizenéves csapongással. Ezekben a versekben egyfajta meghasonulás történik, eltérés az origótól. Végre más megvilágítást kap a tájegységek közötti interakció, a néprajz, a faluvonal, mely látensen jelen van a kötetben.
„Az éjjel hirtelen felkapcsolt villany fényemléke,
a retinán a komód árnyéka, amikor lassan lesz
reggel, és gyorsan sötétedik minden hétfő,
hajnalban a boltba sietőknek, akik bort vesznek,
de pálinkával köszöntik a tájban fészkelő nincstelenséget,
mindig nagyokat köszönök.
Félek, hogy a hozzám közel állók
hozzám közel eső térben és időben halnak meg,
és a ravatalon a szájukban felejtik legféltettebb szavaikat.
A mosógépben hagyom a ruhákat, …”
(Részlet a Res Gesta című versből)
Dezső Kata poémái elgondolkodtatnak, újraolvasásra és újraértelmezésre késztetnek, meghökkentenek, kíváncsivá tesznek. A kötetben nem mozog minden egy síkon, csupán hangulatok keltik ezt az érzést az olvasóban. A szerző szerint a befogadó fejében történik az összekapcsolás. „Ki akarom forgatni a kontextust” – tudjuk meg.
(Fotó: Bánkövi Dorottya)
A verseken belül is változik a nő-férfi, szülő-gyermek viszony, ilyenkor az ember meghökken – állapította meg Smid Róbert, akinek áprilisban megjelenő kritikájában olvashatunk majd erről, illetve a pszichoanalitikus kapcsolódásról is szó lesz. Dezső Kata gyakran említette, hogy ezek a versek nem tudatosak, mégis valami szabályszerűséget észlelünk mögöttük, mintha pontosan tudná, mit akar velük közölni, hová akarja elvezetni az olvasót.
A kötetbemutatón nem fűzött különösebb magyarázatot ezekhez a szabályos szabad versekhez. Úgy tűnik, végtelenül bízik az olvasókban. Hagyja, hogy bennünk születhessenek meg, és nem ragaszkodik egysíkú megoldásokhoz. El tudja engedni azt, amit alkotott, nem ragaszkodik görcsösen egy-egy szövegéhez. Ezt abból is tudhatjuk, hogy a kötetbemutatón elhangzott, nem minden vers került bele a kötetbe, amelyet eredetileg tervezett. Ezeket a verseket hagyta, hogy menjenek, fontosabb volt maga kötet, mintsem a makacs ragaszkodás.
Az Akiket hazavártak kötet rólunk szól, nekünk íródott. Olyan szerző írta ezeket a verseket, akit valóban érdekel, hogy mi a kedvenc ételünk. Napi két órát vicces videókat és főzőműsorokat néz. Kedvenc étele a töltött káposzta. S tudja, jó neki az, ha ír, mert nem hagyja, hogy úgy záródjon be a kör, hogy ne legyen egy utolsó vers.
Jóllakott olvasókat!
