Ugrás a tartalomra

Soproni történet ezerkilencszázötvenhatból

Délután négykor csak vérszegény jelek,

a félelem térképe, mint testben az erek.

A tűztorony tetején kétfejű sas forog,

a toszkán félpillérek szelíd váza amott.

 

A kapuval szemben

az épületsor naszádhajó-orra

türelmes és mozdulatlan.

A Széchenyi tér

még nem kapott sebet.

 

Felemelik fejüket az út menti fák,

védeni a tájat, mint katonák,

felsorakoznak.

Nyugtalan, őszi derű,

kapkodás.

 

Harckocsik a fellegek,

harckocsik az emberek.

 

Egy szovjet felderítő különítmény (3-4 harckocsi és páncélautó)

hamar véget vetett a reménytelen ellenállásnak. Annál is inkább,

mivel a fertődi tarackok mindegyikéből hiányzott a gyújtószeg.

 

Harckocsik és emberek.

Senki sem remeg.

Senki sem látja

elejét, végét a frontnak.

Senki sem látja,

mit tesz majd a sors keze.

Tán elvonul az ősz,

de maradnak a fellegek.

 

November 4-én szovjet harckocsi-különítmény

vonult be Sopronba. Másnap lezárták a város

stratégiai pontjait. Az objektumok magyar őrségét

mindenütt lefegyverezték.

 

Az éj kocsonyás sötétjében

lábon alszanak a fák.

Fény hasít utat,

vagy rég kilőtt,

eltévedt golyó talán.

A szó ilyen,

a várakozás, az akarat ilyen,

a kiáltás eget verő ereje,

s az élet is ilyen.

 

Darvak szállnak,

éjbe szőtt kezek.

 

 


* A Soproni Erdőmérnöki Főiskola diákjaira és tanáraira emlékezve, akiket Jack Pickersgill,

Kanada akkori bevándorlási minisztere, a Vancouveri Egyetemre menekített.

A dőlt sorok idézetek Ifj. Sarkady Sándor: A soproni MEFESZ az 1956-os forradalomban című könyvéből.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.