Tűzcsóvák

Amikor a fák füstölni kezdtek, az emberek
a házak árnyékában álltak. A lángokat keresték.
Füst bolyong az utcák között, megfeketednek
a házak falai. A Nap olykor kitör a felhők közül,
vörösen csorog az ablakokon.
Amikor mi is feketedni kezdtünk, a vörös fények
felé rohantunk. Lábnyomaink az aszfaltba égtek.
Többször egymásba ütköztünk.
Bőrünkből tűzcsóvák csaptak fel,
körülfogtak a lángok.
Nem éreztük az égést,
csak ahogy a pórusok kitágulnak,
belénk költözik a fehér tisztaság.
Az emberek belefagytak a házak árnyékába.
Még láttuk hamvaikat a füstbe burkolt fák között.