Ugrás a tartalomra

A Dunában talált szobor

A nincsen himnusza – Ady Endre halálának századik évfordulójára

Akkor a Duna megállás nélkül apadni kezdett, sőt ki is száradt. Ekkor bukkant elő a mederből egy hanyatt fekvő, kettéhasadt szobor. A Várkert bazár és az Eskü tér között feleúton. Éjszaka fél kettő volt.

Leereszkedtem a mederbe és a horgonyok, oldalukra borult bárkák roncsai, abroncsai és bordái, az evezőkkel bezúzott kincsesládák, a hínár és a gazdátlan hajócsavarok között szemügyre vettem a szoborfejet, amelyen mély hasadás futott keresztül. Fekete kőből faragta valaki Ady Endréről, és a szoborhoz erősített borosüvegben – egy félliteres cirfandlis palackban – a késői korok számára üzenetet rejtett el a műalkotás tulajdonosa, bizonyos Pogány kisasszony.

Az üzenet szerint a szobrot egy Párizsba szakadt román szobrászlegény, valamilyen Konstantin készítette, de beázásos szövegromlás miatt a családnév olvashatatlanná mállott. Az azonban kiderült ebből a sajátos időkapszulából, amelyet ebbe a cirfandlis palackba rejtettek, hogy a két művész, a szobrász és a költő, gyakran néztek együtt a pohár fenekére a Montmartre és a Montparnasse kocsmáiban, leginkább a Place Pigalle környékén. Többnyire hazulról hozott cirfandlit vagy bakatort ittak – Mademoiselle Pogány emlékezete szerint.

És miután alaposan becirfandliztak, a művészek egymást átölelve azt mondogatták, olykor helyben rögtönzött dallamra azt énekelték a kocsma népének, hogy

Dunának, Oltnak, Zsilnek egy a hangja,
ezt kiáltozza folyvást Ant, a Hangya!

Ezt gyakran előadta magyar–román művészduó, egy szöveg- és dallamváltozatát pedig a trianoni kastély melletti kis csehóban rögzítette a kapszulás kisasszony:

Dunának, Oltnak, Zsilnek egy a hangja:
A Jövő kongó, elsüllyedt harangja!

Ezeket jegyezte fel – mint írja, szabad emlékezetből – Pogány kisasszony, visszagondolva olyan dolgokra, melyeknek a párizsi művészkocsmákban vált tanújává.

 

Idáig jutottam a palack üzenetének megfejtésében, amikor megkezdődött a dagály, legalábbis visszatért a víz a mederbe. Talán megnyithattak egy vízcsapot Bős-Nagymaroson. Megpróbáltam kiemelni a szobrot a helyéről, de egy váratlan iszapömlés mindent elárasztott ott a meder közepén. A víz már a számig, az iszap a térdemig ért. Örülhettem, hogy épp bőrrel sikerül kijutnom a partra a Várkert bazár alatt.

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.