Ugrás a tartalomra

 

JELIGE: Tengericsiga – Feketeleves

Felordított. Majd ráeszmélt, hogy fájdalmat nem is érez. Csak a tudat, hogy amint ujjai közé fogta a lábujjait, azok szétmállottak a nyomástól. Mint a homok a kislapát alatt, úgy morzsolódtak széjjel. Jéghideg és nyirkos lepedőjén ült Laboda úr, tátott szájjal, eltorzult arckifejezéssel, 8 lábujjas deficittel. Két kislábujját meghagyta a sors. Vigasztalásul.

Ekkor repült be az ablakon asszonykája, hátán egy óriás káposztafejjel.

– Csicsara! - hápogta Laboda úr.

– Cseresznyek. – válaszolt könnyedén Labodáné. Majd a konyhába suhant és feltette főni a káposztát a fekete fazékba.

Laboda úr óvatosan a parkettára helyezte meglehetősen röhejes kinézetű lábát, s egy óriási sóhaj szakadt föl belőle. Sikerült felállnia, s még az étkezőbe is elcsámpázott. (Ugyan közben lerántotta a porcelán hattyú készletet a csipketerítővel együtt.)

Jóízűen megvacsorált Laboda úr és Labodáné, majd az ágyba feküdtek. Elérkezett a tisztességes heti összebújás ideje.

Labodáné hirtelen aprót sikkantott és bugyborékoló hangok törtek fel a torkán. Majd előbukkantak maguk a buborékok, s ahogy Laboda úr egyre szorosabban ölelte, úgy tűnt el lassan kis felesége.

A Labodáné-nyi deficitet már nem lehetett egykönnyen zsebre tenni. Ami viszont az asszonykából megmaradt, azt Laboda úr mégiscsak oda tette.

Szomorú egy eset ez.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.