Balaton, július

A nyár narancsszínű rácsai átütnek
a félig leeresztett redőnyökön,
a hotelszoba függönyráncai húsz
másodpercenként libabőröznek
a ventilátor szédítő huzatában.
A száradó törölközőkkel
takart erkélyeken csattogós papucsban
vacsoráznak az emberek. A parkolóban
cserepes pálmafák csempésznek sosemvolt
mediterrán emlékeket negyvenéves
szocreál nyaralók falai közé. Mintha
nem változna semmi, csak a melegedő
éghajlat díszlete. Nehéz már elképzelni,
milyen a szomszédos platánliget, mikor
a lepattogzott strandkorlátra odafagy
az idei szezon utolsó kéznyoma.
A jégkockahegyek eltűnnek az izzadó
pohárban. Július huszonharmadika van.
Holnap talán áthajózok a túloldalra.