Jelige: Segesváry Béla − Két titán tánca; Szerelmed, Agapé

Két titán tánca

A mennyekbe vezető lépcsőn az idő megállt
S a gyermekkor itt végleg véget ért.
A város fölé emelkedtek, mint óriások,
Az apró világ gondjaival hangyaként törpült el.
A napfény mint bíbor zúgott alá az égből
Gondjukról árnyékként táncolnak tova.
Mint istenek az égben, s megszűnt a világ,
És a szél fújt fülükbe mennyei dalt.

Szerelmed, Agapé

Óh, hányszor feküdtem én ágyamban
Némán könnyezve utánad magamban!
Karomba markolva, forró könnyet sírva,
Kívánván bár lennél mellettem!
De nem voltál, s én csúf játékot űzve
Kezedbe tettem szívem, forró könnyet sírva.
Kívánva, bár lennél Agapém,
Jegem a korcsolyán, 
Szívem repedését bár te gyógyítanád össze!
Én csillagom az égen, egyetlen értelmem!

Óh, hány édes− bús szó tolult ajkamra,
Mik elvesztek, leírni neked nem tudtam papírra!
Úgy bánom, hisz annyi volt talán, elszállt,
Ha mind eléd hordanám, elvesztél köztük,
De jobb is, csak eltakarnák fényességed,
És így téged szívem oly könnyedén megtalált!
Úgy félek, összetöröm e tökéletes időt,
Hozzád érni sem merek, távolról nézlek.
Úgy kívánom, mindig maradj ilyen égi,
Mint mennyből hozzám leszállt angyal, régi.