Mindenhol

A szombat esték napnyugtáiban,
az egyre hosszabbodó nappalokban,
a rügyező díszbokrokban,  
a méregzöld fűben,
az ösvényre vetülő árnyékomban,
a napban, amikor szembenézek vele,
és nem vakulok meg,
a hegyi útban, az ébredő erdőben,
a kóbor kutyák csaholásában,
az ég csipkés felhőiben,
a ház eresze alá fészkelő vadgalambokban,
az elhúzódó várakozásban,
az elképzelt ölelés bordó illatában,
az éjszaka bársonyos levegőjében,
amikor a szemében fészket rakó
vadmadarakra gondolok,
tollászkodó, erős sasokra
és szomorú pacsirtákra,
a kávé ízében, a bor zamatában,
a könyvek lapjai között,
Édesanyám nevetésében,
nagymamám aggódó imáiban,
kínban, bánatban, álmatlan éjben.
Mindenhol ott lakik az Isten.