A felismerés

A felismerés

          Gergely Ágnesnek,
          levél helyett,
          első találkozásunk
          35. évfordulóján

Úgy tesz, mintha nem is volna.
Alaktalan füstnek látszik, pedig
ő maga a forma.

Testéből távozó árnyék,
ahogy régi fényköréből
lemondóan átlép:

ez már nem az Ő kora.
Történjen bármi, viseli, csak
hamis hangokat soha.

Ez az Isten valaki más.
Lámpást hordoz test gyanánt,
nincs zárkattanás.

Most hagyja ránk mindenét.
Zajtalan, kába távozás;
hallgatásüledék.

Nincs mit mondani, nincs kinek.
Mintha jégtáblákon állna,
a csend olyan hideg.

A felismerés szőnyegére borul,
és szavak nélkül, egykedvűn nézi,
ahogy bealkonyul.

Az est ma pergamensárga.
Felsejlik a szétnyíló tenyér
örökkévalósága.