Az árvák pásztora

Békesség

Az apró házban semmi lárma,
Egy illatos fenyőág, körötte négy gyertya ég.
A hímzett terítőn szerény vacsorácska,
A fehér falon játszik a kályhatűz lángja.
Egy anyóka imára kulcsolja két kezét,
Hálát ad a bőséges életért.
Az Úr csöndben érkezik,
Átöleli a házban a nénikét.
Elsimítja arcán a redőt,
Megsimítja dolgos két kezét.

Atyám, ünnep van, vigyél el,
Ha úgy kedves neked!
Maradj csak, világíts!
Ha hívsz, ott leszek veled.

Fejet hajt hát, marad még,
Ahogyan maradnak a nagymamák.
Világítanak nekünk az úton,
Ismerik az Isten bánatát.

Az árvák pásztora

Ott a jászol,
Ott a Krisztus,
Kivont karddal angyalok.
Az üdvözítő békességben
Mondd, Uram, én hol vagyok?
Itt egy lámpa ég,
Ott csengő szól,
Másutt fodros combú angyalgyermekek
Éneklik, hogy Jézus megszületett.
Roskadozó asztalok körül
Részeg tömeg kiált,
Újévre már elfelejtik
A született Királyt.
Tömve jól a fenyők alja,
Új ruha, játék, utalvány, ékszer, szép cipő,
S a kisded Jézus istállóban,
Az árvák pásztora Ő.