Szenteste ropogó hóval

Vattahón lépkedett 

A fodros felhők között
szürkéskéken csillogott
napnyugtakor Isten szeme.
Az év jégudvarában rózsaruhában 
korcsolyáztak az arkangyalok.
A falura fagy-gyöngyházfény hullt.
Vattahón lépkedett a kegyelem. 

 
Fehér gyöngyök 

Alszik a moha, alszik a harmat,
alszik a lomb, alszik az avar,
hull az ég fehér gyöngye
Isten tenyeréből.

Türelemrózsa 

Csipkebogyót könnyezik a bokor,
vörös drágakövek a hótakarón,
kökénytéllel rajzolt türelemrózsák
a patak átlátszó tükrén.

Szenteste ropogó hóval 

Éjféli misére igyekszünk, 
állig begombolkozva, 
nagykabátban, csizmában, 
asszonyok és férfiak 
egymásba karolva sietnek 
a nagytemplom felé,
hidegtől piros az orruk,
kökénykék, sűrű az éjjel,
csak a hó világít az utcán, 
ütemesen ropog a talpunk alatt, 
dallama áthallik a mai napba.