Arcunkba világít a betlehemi csillag

[még arcunkba világít] 

még arcunkba világít a betlehemi csillag 
de máris megfertőzték örömünket: kifosztották  
felgyújtották a csecsemősírásos jászlakat 

Jézus testével sebezte halálra 
a mellünknek feszülő fegyvereket 

ám szavait imakönyvekbe préselték 
keresztet ácsoltak a vérző gondolatnak 

szemünk tükrében hiánnyá olvad a keserűség 
s kormos mécslánggá józanodnak a fények 

ima

uram 
sivatagba 
temettük a szót 
a kiszikkadt álmok 
s a porló hit mellé 
hisz úgysem értjük 
már egymást régen  

mégis 
szavak nélkül 
is maradj velünk 
hisz vakok vagyunk 
mindannyian: tükrünk 
összetört s már nem látunk 
magunkban téged